Elmulás nyáridőben

Ráncos a bőre
és nem ül a kőre.
Állandóan fél.
Hogy élete a szél
Amit majd továbbgurít
És kapja a halált hozó szurit
Nem gondol a nyárra
Csak a nyugtató halálra
Pedig nem kellene félnie
Mert a mának kéne élnie
Az őszben is megtalálni a nyarat
Mikor az ősz hozza az éltető sugarat
Mert él az élet és süt a naspsugár
Az angolok azt mondják – Indián nyár
De sérti a szó – Vénasszonyok nyara?
Az ősz akkor is a hideg hava
Már most készül a télre
Most nyolcvannál lép a fékre

És ez
A "P.S,"

Ments vára
Hogy más kára
És valaki frásza
Saját halála