Csodálkozó álomvágyak
takarják be, szürke árnyad.
Gondolati foszlányokon
hiszem, hogy te megváltozol.
Elméleti síkon voltál
emberséges, díszes oltár,
igazából bökős tövis,
belém szúrod mindig tövig.
Gyilkos méreg terjed fojtón,
ácsolják már a koporsóm,
belefektetsz abba hamar,
utánam a vérzivatar.
Az lesz aztán a nagy átok,
ha enyészek a parázson,
lelkem elszáll, majd az égbe,
gyűlöleted örömére.
Bajban leszel majd utána,
kivel harcolsz vad csatában,
kinek gyalázod a létét,
ha engem sírba kísértél?
2 hozzászólás
Kedves Edit! Nem tudhatom, hogy ezt a verset kire alkalmaztad. Talán csak nem annak, kit az előző versben már nekünk bemutattad. Ettől függetlenül a versed formailag is jó, igyekeztél jó rímekkel elénk tárni. Egyszóval a versed tetszett nekem, még ha teljesen a tartalmát nem ismertem fel, akkor is.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Ez a vers nem anyámnak íródott. Valakinek, aki úgysem érti…..de sebaj a lelkem könnyebb lett általa.
Szeretettel: Edit