Subája foszlott a zordon télnek,
Nap, mint nap csak egyre hasadt,
Likján kitódult, s a böjti széllel
Szétterült csendben a tavasz.
Simogatta a föld hűs göröngyét,
Élesztett füveket, fákat,
Gurította a nevetés gyöngyét,
Létrehozott új csodákat.
Hóvirág szirmát napfényre tolta,
Zsendítette az ágvéget:
Pendülő fagy, amíg bitorolta,
Majd elhalt benne az élet.
Zöld sapkát lehel a dombtetőre,
Jókedv tombol a vizekben,
Nem száll a cinke már etetőre,
Vígság árad a szívekben.
Melegszik újra a lehűlt lélek,
Szívünk dús örömre dobban,
Fiatalok lettek most a vének,
Nem voltak sohase jobban.
Ennyi a recept, nincs semmi titok:
Jöjjön csak langyos napsütés,
Szánkat sem hagyja el szinte szitok,
Mosoly árad, és nevetés.
Édes az öröm, és melengető,
Kivirul őszinte vágyunk:
Hát tombolj tavasz, te télkergető,
S vidámság vára lesz házunk!
6 hozzászólás
Kedves pusztai!
A természet kategóriába írt írásaid mindig egy élményt jelentenek!
Annyi minden beléjük fér…hajszál pontos megfigyelések…beleélések…
"Hóvirág szirmát napfényre tolta,
Zsendítette az ágvéget:
Pendülő fagy, amíg bitorolta,
Majd elhalt benne az élet."
Csodaszép léleksimogató sorok!
Lehetne az egészet idézni!
Köszönet ezekért a csodas poz.töltésü sorokért!
Gratulálok!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Kedves pusztai!
Gyönyörű, léleksimogató versedet szeretettel,
elismeréssel olvastam.
Gratulálok megírásához.
További jó egészséget és szép alkotói napokat kívánok!:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: pusztai
Szia pusztai! 🙂
Ez az egyik legszebb versed.
Bár lehetne csiszolgatni a rímeken, a ritmus is néhány helyen billen, a központozást is alakíthatnád, mégsem erre figyeltem olvasáskor, hanem a képekre, mert sok egyedit festettél, és ezek eltereltek a verstantól.
Kedve támad az embernek a tavaszhoz, mert megmutattad születését, és hogy létezik.
Jó a leírás felépítése, megvan a koncepciója, a forgatókönyv, ami szerint időben és térben is kinyílnak soraid, eljutnak egészen belülre, a lélekig.
Nagy örömmel olvastalak, felüdülés volt.
Köszönöm az élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Lenyűgözőek a képek és az egész hangulat, ami végigvonul a verseden.
Annyira reményteli, optimista, pozitív kicsengése van, ami szerintem a legszomorúbb embert is felrázza és vidámságot hoz a szívébe. Örülnék, ha én is tudnék valami hasonlóan derűset írni. Verstanilag számomra rendben van, igaz, használsz ragrímeket, de annyira jó sodrású a vers és olyan szépen illeszkedik minden egymáshoz, hogy ez sem zavaró.
Szóval csak az elismerésem tudom kifejezni.
Üdv.:Tamás