Hogy ember vagyok,
prérifarkas vagy
réti bojtorján,
mindegy is talán.
Csak szerveződés
vagy jó szervezés
kérdése.
Hogy anyag szült-e,
jó matériám,
vagy netalán
az égi lajtorján
eregettek a
földre le,
mind lényegtelen.
Egy a fontos, hogy
mi az élő, s mi
az élettelen.
Becsüld hát meg
az életet.
8 hozzászólás
Kedves Kati!
Remek filozófia!
Szeretettel: Ica
Köszönöm, Ica! Csak elgondolkodtam, hogy mennyire semmibe veszik az emberek az élő létezést.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Látom, nálad is ott van az a bizonyos lajtorja. 🙂 Szerintem is fontos, hogy tiszteljük az életet, legyen az bárkié vagy bármié.
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Köszönöm a látogatást. Szerintem a legegyszerűbb élet is magasabb rendű mindenféle bonyolult kütyünél.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Mivel az élet önmagában is csoda, és nem kaptunk hozzá kézikönyvet, úgy kellene vigyáznunk rá, mint egyszeri, megismételhetetlenre. (És nem halomra mészárolni egymást azon marakodva például, hogy ki milyen eredetben hisz.) Az élet – így vagy úgy – mindenképp ajándék. És mindenkié érték. Meg kell hát becsülni.
Üdv: Laca 🙂
Kedves Laca!
Tökéletesen egyetértünk.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Köszönöm szépen.
Üdvözlettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Én köszönöm, hogy elolvastad.
Üdv: Kati