Hát amit te:
élni legalább száz évig és a szabadságot!
Élvezni a fiatalságot, ezt a töretlen, tiszta világot.
Látni a legmélyebb óceánt,
és elkábulni ennek a Földnek nevezett óriás legmagasabb pontján.
Elindulni nyugatnak, inni francia borokat, enni holland sajtokat,
aztán a kék Atlantin át,
és elszédülni az új világ préris homokos partján.
Akarok őserdők közepén futva hazáig menekülni,
Riótól a Szabadság-szoborig táncolni és énekelni.
Indiai fűszerek illatára ébredni,
Velencébe gondolában szerelmeskedni.
A Szaharában egy korty vízért fohászkodni,
és az Adrián vitorlázni.
Havas csúcsok tetején hagyni örök lábnyomaimat,
és a forró szavannákon látni az antilopokat.
Vigyél még el Ausztráliába a kenguruk hazájába,
és a világon a legkisebb sziget legyen, ahol örök hűségre hajtom fejem.
S mielőtt tovább lépek hagyd, hogy hazám legyen utolsó
amit látok, mielőtt lehunyom a szemem.
2005. március 4.
2 hozzászólás
Nagyon tetszik ez a versed. Szakmai ártelom vezérelt miközben olvastam. A földrajzi dolgok a helyükön vannak. 🙂 A befejezés az ami nagyon tetszett. Nagyon jó fonalat használtál. Körbejártad az egész világot és a végén visszajutottál oda , ami a legkedvesebb mindenkinek a hazája. Az utolsó két sor nagyon megfogott! Gratulálok!
Köszönöm aniszirk! Mond, csak nem földrajz tanár vagy? 🙂