Fáradt csöndben ülök békétlenül,
Élettelen szellő cirógatja hajamat.
Szürke emlék kacsint Rám kacéran
Keserű fény juttat eszembe Téged.
Szúró derű ölel magához csendesen
Vérvörös szellem táncot jár velem.
Magához hív a kedvetlen kétely,
Lángoló fekete magába zár végleg.
Mézédes penge kecsegtet reménnyel
Acélkékje elméláz nevetve.
1 hozzászólás
Szia!
Remélem, csak írói vénádon fut át ez a rémálom, de jó ez a vers, afféle élet széle, kisodródott hangulat. Innen szép a fölfelé!
Az utolsó két sorod nagyon mélyen megfogott.
aLéb