Szemed íriszén
sorsod sebének térképét,
körülöleli nevetőráncaid barázdált erdeje.
Mennyi fájdalom,
kín és öröm festette halántékod deres foltjait?
Ne válaszolj… csak nézz rám!
Legalább naponta egyszer akadjon meg tekinteted,
itt élek melletted,
– hol röppent el az élet ?
Egy-két emlékfoszlány itt lebeg,
nagy séták, mikor fogtad a kezem.
Lelkem belepte a száraz moha,
ellaposodott napok sora.
Csak sodródok,
s az idő vasfoga nyomokat hagy arcomon.
Tükörképem egy torz idegen,
hova lett a ragyogás,
a fény szememben ?
Kezem májfoltjain elrévedek…
a bőr mi összegyűjtötte őket
megereszkedett.
Elmúlt a tavaszi ifjúság,
a nyár gyermekkacajtól csengő-bongó világa,
ősz lettünk a létben,
s már csak a tél vár ránk,
hidegen, fagyosan,
dermedt remegésben.
Elröppent élet
By Angie
10 hozzászólás
Kedves Angie!
Jól szemléltetted az öregedést ill. az elmúlást.
Ági
Kedves Angie!
Gyönyörű…fájó…gondolatok, s mennyire az életünkről szólóak!
Összecsengenek az én versemben lévőkkel is… (pl. "Rege az öregségről" vagy "Öregség és halál"
Üdvözlettel: Rudy
Kedves Rudy!
Nem könnyű feldolgozni az idő múlását, azt mondják minden korban van valami szép.
Igyekszem megtalálni. Főleg itt az írótársak között
Most megyek és elolvasom "öregedő" gondolataid.
Köszönettel: Angie
Kedves Angie!
Elég szomorú képet festesz az öregedésről, de talán az a kép nem is olyan csunya.
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Szomorú és szép is az öregedés, minden ráncot ki kell érdemelnünk. Nem is értem azokat,
akik sok pénzért eltüntetik.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Angie
A test öregszik, ha ezt a lélek is elfogadja akkor nincs nagy baj, csak az idő torz. Öregek mondják ezt, hogy aztán mégis igazuk van-e nem tudom de próbálom hinni. Az óra mindenkinek ketyeg. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, gondoltam megosztom veled. Ja és megint itt a tavasz!
szeretettel-panka
Drága Panka !
A lelkünk és a testünk nem egyenes arányban öregszik. Gondolom ezt Te is érzed
Az utolsó mondatod mosolyt fakasztott.
Köszönöm.
Szeretettel: Angie
Kedves Angie! ….bocs, hogy belekotyogok a "eszmecserétekbe" Dpankával, de nem állhatom meg szó nélkül… bizony a test és a lélek nem öregszik sem egyformán, mert a lélek sehogy! A lélek szerintem soha nem tudhatja elfogadni, CSAK beletörődni…talán ?!? A szívem a lelkem nem változott, úgy "lát" mint régen, s az tetszik ami régen… s ugyanazt tartja értéknek, kisugárzásnak amit a kezdetektől….
és bizony van "ősze-tele- tavasza" amikor érez, és a hangulata is igazodik az évszakokhoz az évek múlásához…
Üdvözlettel: Rudy
Lelkem belepte a száraz moha,
ellaposodott napok sora.
Csak sodródok,
s az idő vasfoga nyomokat hagy arcomon"
Ez a része versednek tetszett leginkább de a többi is sokatmondó. Grat.
Üdvözlettel.
Kedves Grafika!
Köszönöm, hogy itt jártál
Üdvözlettel: Angie