Kevés volt ez a néhány évtized
hogy felismerd, mi a lényeg.
Számold ki lassan, mit ért neked
száz eddig felírt reményed,
számold ki, mit hordott eddig el
ma rongyokban lézengő lelked.
Ne csalj, nem illik, a sors figyel.
Mindenért meg kell felelned.
Nem indok, hogy a tolladból
épp most fogyott ki a tinta,
és az sem, hogy más leszel holnaptól;
nyáj mélyén bégető birka,
vagy csendesen csipogó kis madár,
föld alatt járó vakondok…
ródd a papírra végre már,
hogy rágtak évszám a gondok,
mibe' van neked, hogy a tél
után a nyár forrón perzsel,
a szerelmes tavasz, s az őszi szél….
fizesd ki mindet egy verssel.
12 hozzászólás
Kedves aLéb!
A “mindet egy verssel” lehet, hogy kevés lesz, főleg, hogy háborgunk többért!:)))
Ha viszont “fizesd ki mind egy-egy verssel”, úgy megnyugodtam, mert tetszik a stílusod!
üdv.
Wryan, köszi a véleményt!
aLéb
Fizesd ki, hisz mit is tehetnél…
Verset írsz, nem is akármilyet. Tetszik:)))
Üdv:Éva
Szia, aLéb!
Nagyon tetszik ez a versed is.
Üdv.: András
Köszönöm, András!
Ejha! De jó vers! 🙂
Nagyon elgondolkodtató vers.
Gratula!
Köszönöm, Abigail!
aLéb
Szép. S még ez jutott az eszembe:
"És önöket is arra biztatom, hogy vegyék észre, amikor boldogok, és kiáltsanak fel, mormolják a bajszuk alatt, vagy legalább magukban jegyezzék meg: <<Ha ez nem kellemes, akkor nem tudom, mi lehetne az!>>" – Kurt Vonnegut
Köszönöm, Gyula. A bölcsességet külön is :-).
aLéb
Versed számadásra buzdít bennünket is, időnként meg kell tennünk, vizsgáljuk mit tettünk eddig, mi vár ránk ezek után, s értsük, mi a lényeg küldetésünkben…
Nagyon érdekes gondolatok, remek versbe foglalva, s tetszett, különösen a végszó! Mert azért vagyunk költők, hogy fizessünk – verssel!
Szeretettel: Kata
Örülök, hogy olvastál, Kata, köszönöm.
aLéb