Fülemben zene zakatol,
lassan haladó vonaton
fut velem a világ, s vele
végtelen mókuskereke,
emberek az út szélén
horizontba vesznek…
Hogyan élhetnek,
éveik mivel telnek? –
Eltöprengek.
Szurokszínű holló
száll le a magasból,
síneken talál maradékot,
hontalan lélek elől
lopja az utolsó falatot.
Szürke világban sárga
fűszőnyeg övezi az
állomást,
ki utazhat innen, s
hova tovább? –
Eltöprengek.
Vállamat tonnás teher
nyomja fájó sebesre,
szívem a látképekbe
törik apró szemcsékre,
varjúk lakta laktanyák,
hajléktalan anyák, s
emlék nélkül múló
embersorsok,
mint elázott nyomok,
hová haladunk? –
Eltöprengek.
Bár ne látnám, hogyan
omlik a vakolat, s az
apró házak oldala,
hogy dől össze népek
élethosszi reménye s
megannyi munkája,
értelmetlenül egy
rendszerben, mi
felemészt, megéget,
élhetetlen létben
elveszik a lélek,
hová lett az emberség,
s isten?-
Eltöprengek…
7 hozzászólás
Kedves Júlia!
Versed mondhatom, csodaszép szavakkal készült, amit igazán nagyon
jó olvasni. Azonban valamennyi szakaszod végén javítani kellene az utolsó
2-2 rövid sort. Ha az utolsó előtti sort lezártad, pont vagy kérdő jellel,
akkor legutolsó záró sorát, azt, hogy Eltöprengek, nagy
betűvel kell írni, ha az előző sor nincs lezárva, akkor kellene ott kisbetűt
használni.
Még valami. Nem csak itt, vannak mások is akik az Isten nevét kisbetűvel
írják, mert nem vallásosak. Azonban még a macskák vagy a kutyák nevét
is nagy betűkkel kell kezdeni, akkor az Istenét is!
Szép versedet szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata, köszönöm a formai hozzaszolast, volt, amit javitottam. Nem vagyok vallasos igy isten marad, ahogy van.
Nincs ekezetem jelenleg. Örülnek, ha nem csak a formai dolgokkal foglalkoznal, egy vers nem erröl szol, hogy kis betü vagy nagy betü. Az ilyen jellegü kritikaknak nincs igazan hozzaadott erteke. Azt ird meg, hogy valtott-e ki belöled valamit a vers, a tartalma. Ha nem, akkor ne irj. Ha csak a forma erdekel, akkor nem jo helyen jarsz. Köszönöm a megertesed.
H.
Én is, és sokan mások is, örülünk, sőt meg is köszönjünk, ha valaki a versben
vagy a prózában talált hibákra felhívják a figyelmet. Ez nem bántás, sőt – most már azt
mondom, hogy előbbi részen nem érdemled meg, hogy felhívtam a hibákra
a figyelmed, ami nem csak nálad, mindenkivel előfordulhat. Ezért elnézést kérek.
Megismétlem: csak azért jeleztem a hibákat, mivel javítva sokkal jobb lett volna
a versed, amiért nem szokás haragudni.
Ugyanis a hibásan föltett versek és prózák nem érdemlik meg, hogy dicsérjék.
Finta Kata
Kedves Hayal!
Versed nagyon mély, különösen az utolsó versszak. De már az első versszakban ott a lényeg: hogy az élet végtelen mókuskerék, ami az egyéni sorsok iránt közömbös: mindenki küzd a megélhetésért, a fennmaradásért, a lélektelen világban való túlélésért, miközben a mindennapi gondokkal elfoglalva lévén, nem tud foglalkozni két nagyon fontos dologgal: a társas kapcsolatokkal (magánélet, barátok), és az egyéni kibontakozással (hobbik űzése, tanulás, önképzés). Ez a mai világ nagy hibája, pontosabban bűne: hogy az embert önfenntartó robottá akarja süllyeszteni, és minden szellemi és lelki értéket kiirtani igyekszik. Mindemellett modernnek, haladónak, korszerűnek állítja be magát még ráadásul. (A környezetszennyező csomagolóanyagok is hű de milyen modernek! A fél tudomány bennük van… hogy rövidesen megdöglünk tőlük, az mindegy.) /folyt. köv./
… A második versszak az elsőhöz tartalmilag nemigen tesz hozzá (mit is lehetne ahhoz hozzátenni), ugyanakkor hangulatilag ügyesen megerősíti azt. (Eszik a holló: megélhetés, ráadásul, lop az ember elől: párhuzam az elerkölcstelenedett társadalommal; sárga-szürke: sivár, egyhangú, kiüresedett élet.)
A harmadik szakasz a negyedik előkészítése: elhagyott orosz laktanyák, elhagyott magyar laktanyák, elhagyott anyák (jaj de sok van!!!), elmagányosodott emberek…
Az utolsó versszakban visszatér az első versszak üzenete, kiegészítve a lényeggel: hogy mindebben a "rendszer" a bűnös, nem jobb-bal szinten, hanem sokkal mélyebben. Valami nem stimmel itt, valami bomlasztja az emberiséget, pusztít mindent, ami pozitív. Minél többet olvasom, annál jobban értem…
Komoly, nagyszerű vers. Üdvözlettel: Attila
Szivbol gratulalok,kedves Hayal,tenyleg tetszett ez az alkotasod.Kivanok,minden elkepzelheto jot,a minden napokhoz,hogy meg sok szepalkotasod szulethessen,a kozeljovoben is;napjaink es eljovendo kedves olvasoink szamara is.**SANKASZKA**Alejandro Beso Kiss Alexander Sandor**Sincerely from sunny and so beautiful Andalusia**Con Corazon e mucho abrazos ,desde bello Costa del Sol**Szeretettel,a messzi tavolbol,a csodas es napfenyes mediteraniai Del Tengerparti Andaluziabol**2019**
Kedves Hayal!
A téma amiről írsz szerintem nagy szociális érzékenységet sugall és szerintem megrendítő.
Bár ne látnám, hogyan
omlik a vakolat, s az
apró házak oldala,
hogy dől össze népek
élethosszi reménye s
megannyi munkája,
értelmetlenül egy
rendszerben, mi
felemészt, megéget,
élhetetlen létben
elveszik a lélek,
hová lett az emberség,
Ezt külön kiemeltem mert szerintem nagyon emberséges és a szomorú valóság ábrázolása.
Szeretettel:Ági