Tévedtem már életemben,
Nem egyszer, s nem kétszer.
Most mégis úgy érzem,
Túl nagy árat kell fizetnem!
Féltem, hogy elveszíthetlek,
Téged, kiért éltem,
S nap, mint nap felkeltem,
Hogy magamhoz öleljelek!
De értsd meg, ezt kell, hogy tegyem!
Az időd letelt,
S megkopott a fényed!
A szemetesben a helyed!
Imádtalak, szerettelek,
De elszakadt a szemed,
S kicsi vagy kezemre!
Óh, én kedvenc karperecem!
6 hozzászólás
Be kell vallanom, hogy becsapodtam.
Az eleje egy komoly kapcsolatról is szólhatna, a harmadik versszak már gyanus, de a végén a csattanó.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Köszönöm, igyekszem! 😀
Hát furi szerintem te írtál elsőnek egy karperecről, verset.
Üdv:NcC
Húúú, ez 5letes volt 😀 Először én is egészen másra gondoltam, de aztán… ! Aranyos vers! xD
Kedves Reményhez!
Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet!
Szeretettel:
Myrthil
Nagyon jó! De remélem szegény nem a szemetesben végezte, csak azért írtad ezt mert így rímelt. Hisz sokáig ékített téged, jobb sorsra érdemes.