A jelenlétem
Téged nem zavart,
nem vert fel port, avart,
így nyugodtan mehettem jobbra-balra.
Néha jeleket írtam a meszelt falra,
hátha egyszer elolvasod,
s lesz tőle könnyed vagy mosolyod.
Ehhez persze magad mélyére kéne szállnod,
de ezt még álmod
sem engedi,
sem azt, hogy elmerengeni
merj bármin, ami az élet.
Útjaid egyre járom és félek,
elveszejt a labirintus-végtelen!
Benned marad a saját életem…
Egy kakas miatt felébredek.
„Ne keress!” (az utolsó két szó Neked)
Hisz csak az elmémben létezel.
…saját álmomban vesztem el…
34 hozzászólás
az utsó sorral feltetted a pontot az i-re, szép lett. szeretettel
Kedves Andy, köszönöm, hogy olvastad!
Gy.
Kedves Gyömbér!
Keserédes, a végére lemondó…
Annyira jól tükröződik versedben, hogyan veszünk el az élet útvesztőiben.
Nagyon kifejező és szééép!!!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Igen, időnként elveszünk, de aztán csak-csak valahogy mégis kitalálunk. Szerencsére ilyen az ember természete.
Üdvözlettel: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Nagyon szépen kifejezted,mennyire nehéz
egyesek közönyét áttörni!
´hátha egyszer elolvasod,
s lesz töle könnyed vagy mosolyod´
A legnehezebb,hogy egy idö után
magunkban kezdünk kételkedni:
´saját álmomban vesztem el´
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Érdekes, hogy ketten is említitek a "közönyt" a hozzászólásaitokban. Amikor írtam, nem jutott eszembe, pedig teljesen igazatok van!!!! Az alapvető baj a közöny.
Nagyon köszönöm értő olvasásod!
Üdv: Gyömbér
óh elveszni az álomban könnyű, nem elveszni nehéz, de elveszünk százszor…
Nagyszerű vers
Gratula
Kedves András!
Az a baj, hogy nem csak az álomban könnyű elveszni…
Köszönöm, hogy olvastad!
Gyömbér
Néha mindannyian elveszünk a saját álmainkban… Persze ez nem akármilyen álom. Gratulálok!
Kedves István!
Nincs két egyforma álom. Milyen szerencse, hogy mindig másban és másban veszhetünk el… 🙂
Köszönöm, hogy olvastad!
Gyömbér
meseszép!
miért éreztem már az elején, hogy ez egy álom?
tiszta, színesen egyszerű sorok
Üdv: Cal
Kedves Cal!
Azért érezted, mert Te általában ráérzel a dolgokra, amiket írok. Ez már többször volt így, most miért ne lenne?
Köszönöm soraid!
Üdv: Gyömbér
A közönyt ilyen szépen kifejezve, még sosem hallottam, olvastam. Nagyszerűt írtál, gratulálok! Üdvözlettel:Magdi
Kedves Magdi!
Köszönöm szépen a hozzászólásod!
Üdvözlettel : Gyömbér
Gyömbér, itt ülök ,és nem igazán tudom, hogy mit írjak. Ezért aztán azt a szót írom le, ami a legelőször az eszembe jutott. Zseniális!
Kedves szusi!
Azért ez túlzás, de jól esett, köszönöm! 🙂
Gyömbér
Remek a versed, nagy gratulációm!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta, nagyon köszönöm!
Gyömbér
Huh! Nem találok dicsérő szavakat, de azt hiszem ez a vers önmagáért beszél. 🙂
Főhajtásom, kedves Gyömbér.
pipacs
Kedves Pipacs!
Köszönöm, hogy olvastad! 🙂
Gy.
Sajnos, ilyen az élet. Mint láttam, sokunkkal megtörténik az élet folyamán hasonló eset. Nem kellmes érzés, de úgy látom, határozott két szóval zártad le a témát: "Ne keress!" – s vajon ezzel lezárult az egész, vagy voltak még utána álmatlan éjszkák?
Jól sikerült versedhez gratulálok!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm soraid! "Álmatlan éjszakák" akadnak…
Üdvözlettel: Gyömbér
Minden kötöttség mellet viszed szépen, szabadon a gondolatot, korholsz és tépelődsz, lépsz és hagysz nyitott kérdéseket. Zaklatottságában is remek ívvel vezetett versedben újra az az őszinte kifejezésmód fogott neg, ami a sajátod minden írásodban. Örömmel olvastalak.
aLéb
Kedves aLéb!
Örültem, hogy olvastad!
Gy.
Kedves Gyömbér!
Álomból ébredés jutott eszembe a kakas miatt. Egyedi vers. Van benne valami megfoghatatlan és szép.
Szeretettel: Ági
Kedves Ági!
Valóban van benne valami "megfoghatatlan". Nem is hinnéd, mennyire…
Köszönöm, hogy olvastad!
Gy.
Szia Gyömbér! 🙂
Már a második szónál tudtam, hogy önmagad fölé emeled a "Te" személyét, hát előre levontam a konklúziót: ezért vesztél el. Amúgy befogom a szám, mert csodaszép vers született ebből, még ha fájdalmas is itt-ott.
Mindig csodálom egyszerű őszinteséged, a tisztaságot, ami a sorok által csordogál. Itt se változott a véleményem. Öröm olvasni az írásaid még akkor is, ha szomorkásak, ha bennem is bús akkordok bomlanak.
Gyönyörűséges! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm szépen a hozzászólásod. Ez most valóban kicsit bús, de majd lesz másképp is! 🙂
Üdv: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Én pedig versedben vesztem el, de oly jólesek itt rejtőznöm, hogy nem is keresem a kifelé vezető utat. Ez az egyik legszebb, legigazabb vers, amit mostanában olvastam. Ó hányszor átéltem én is efféle érzéseket, de ilyen tisztán megfogalmazni sohasem tudtam.
Köszönöm, hogy olvashattam, óriási élmény volt.
Szeretettel:
Millali
Köszönöm kedves Millali! 🙂
Gy.
Köszönöm, hogy olvastad kedves Susanne! 🙂
gy.
Fájdalmasan szép alkotás, elmerengtem……….talán rólam is szólhatna. Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel: Susanne
Zsó!
néha az ember elvész,
aztán visszatalál.
a "jelenléted"-ről meg…
(szerintem nincs igazad.)
Frigyes
elvesztem Benned