Minden mibe burkoltalak
– sok rózsaszín kacat –
elém, a földre lehullott
egy pillanat alatt.
Ott álltál pőrén,meztelen
és ami belőled megmaradt,
magammal viszem, értékes,
újra hasznosítható darab.
Ráadom majd másra
és megint lesz nekem:
külön bejáratú, rózsaszín,
beöltöztetett istenem.
24 hozzászólás
Szia szusi! 🙂
Szóval lehullott a lepel. 🙂 Nagyon jó vers, olyan "Elbocsátó szép üzenet"-féleség. Így kell ezt.
Megragadtad a lényeget. Pont olyan, pont annyi, ami ilyen helyzetben kell. Egy pöccintés és már tovább is léptél. 🙂
Frappáns!
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, inkább csak kigúnyolása saját magamnak…….
Köszönöm, hogy elolvastad.
Ez csak nézőpont kérdése. 🙂
Kedves Szusi!
A versedet olvasva két dolog jutott az eszembe. Az egyik Laurell Kaye Hamilton idézete:
"Olyan volt a lelkem, mint azok a kürtcsigák, amiket partra mos a tenger, és már csak a héj maradt meg belőlük, a csiga dobbantott. Szürkésrózsaszín üregem tisztára mosva, üresen várja, hogy valaki betöltse, hogy valaki betelepedjen, és ott bennem biztonságban érezze magát, és kitöltsön mindent."
A másik egy tőlem írt vers a "Rózsaszín szemüveg " cimmel. Lehet, hogy majd egyszer fel is fogom tenni…
üdv Tóni
Tóni, ilyen csigaházas beköltözéses haikut én is elkövettem, ezt itt:
elhagyatva
Kóborló lelkem
elhagyott csigaházba
rejtem, mert üres.
Jó, hogy itt jártál, és mielőbb tedd be a rózsaszín szemüveges versedet.
Tetszenek a rímek! És igen, nagy adag, kissé keserű önismeret sugárzik át a versből – számomra.
Üdv,
Poppy
Annak is szántam poppy, kicsi, keserű öniróniának, tetézve azzal.hogy ugyanazt a hülyeséget képes vagyok többször is elkövetni. Vagy mégsem? Minden esetre, ha közelegne valami hasonló, elolvasom a saját versikémet, hátha elmegy a kedvem tőle.
Ha az első vsz. szerkezetét végig tudtad (akartad) volna vinni, akkor lélegzetelállítóan szép dolgot alkottál volna.
Így is tetszik persze.
Gratulálok. a
antonius, már az is haladás számba megy, hogy 3 egész versszakot sikerült kiszószátyárkodnom magamból. ha mindjárt lélegzetelállító lett volna, az már csoda számba megy. Örülök, hogy ezek szerint elég jól sikerült, így majd nem fogom vissza magam, ha valamit bővebben akarnék megírni egy haikunál.
A sok haiku után (persze azok is tetszettek tömör gondolatiságuk miatt!!) ez nagyot ütött!!! Bár én nem akarok istenség lenni, de valami csomagolóanyagot adhatnál nekem is, hogy kinézzek valahogy. Na nem rózsaszínre gondoltam! 😀
Csaba, bizzál a nőkben! Képesek olyan tulajdonságokkal felruházni a másik nemet, amelyek közelében sem járt, soha. Aztán meg tátják a szájukat, hogy: Ez meg ki?
Hidd el, jobb, ha olyannak látnak, amilyen vagy. Ha kedvelnek, ne a saját kreálmányukat kedveljék, mert előbb-utóbb úgyis elfogy a fantáziájuk.
Naggyon jó :-))). Tetszik, ahogy lecsupaszítod a saját által generált képet, ahogy minden rózsaszínt leveszel róla, ezzel elismerve, magad alkottad azzá, aminek látni akartad, és azt is, hogy ez csak a tiéd, a te jogod, hogy bármikor, bárkiből újra ilyet, szebbet jobbat, (friss citromillattal) alkoss magadnak. Büzske vers ez, hátatfordítós, de a szépeket morcosan hóna alá szorítva elvonulós vállrándítás. Tetszettek a szépen kezelt rímek, a versen belül elég szabadon bántál a szótagszámokkal, az utolsó szakaszban még ezen belül is, de miután a vers laza, olyan csípőből lőtt, nem volt zavaró. Az utolsó két sorban a "rózsaszín, beöltöztetett…" nekem inkább rózsaszín- beöltöztetett…" hatású, részben a vers addigi tartalma miatt, részben csillogó szellemessége, fintora, kislányos morcossága miatt (na ja, ráadásul ezek mind előnyei 🙂 ).
Remek volt, nagyon tetszett!
aLéb
aLéb, itt ülök a túloldalon tökéletesen meghatott állapotban. Köszönöm.
Ezt a verset megint jó sokszor elolvastam, mielőtt kinyitottam volna a számat. Megint annyi réteget és értelmet raktál ebbe a néhány sorba, hogy csak pattogok köztük ide-oda, mint a pingponglabda. Irónia, önirónia, szomorúság, talán harag is – és egy kacsintás, egészen mélyen?
Laura, az irónia sok mindenen átsegít. A legtöbb dolog legalább annyira nevetséges, mint amennyire borzasztó, Kérdés, hogy mit akarunk? Sírni? Nevetni? Sírva nevetni?
Nagyon esett, amit írtál. Köszönöm.
na igen,ezt csináljuk mind.(legalábbis legtöbben):) tetszett a kiábrándult- ironikus hangvétel.
tömören a lényeget, az ilyesmit szeretem
Örülök, hogy itt jártál. Általában törekszem a lényegre, ezért is próbálkozom a haiku írással. Ott nincs kecmec. Ám, olykor hosszabbacska gondolatok is napvilágra kerülnek, mint ez is itt.
Szia Szusi!
Jó kis vers ez, de nekem felborul a 2. vsz-ban a ritmus. Egy kicsit dolgoztam vele, ha nem baj, 9-8-9-8 szótagszámban vittem végig (persze lehetne 8-asban is, meg maradhat így is, ahogy van, csak tanács, mivel kértél kritikát. (pár vessző hiányzik is belőle, vagy használd, ahol kell, vagy egyáltalán ne) Tehát, szerintem:
Minden, amibe burkoltalak:
ezer rózsaszínű kacat,
az elém, a földre lehullott
egy pillanat törtje alatt.
Te ott álltál pőrén, meztelen,
s ami belőled megmaradt,
azt magammal viszem, értékes,
pár hasznosítható darab.
Ráadom talán majd másra még,
és megint lesz újra nekem:
külön bejáratú, rózsaszín,
beöltöztetett istenem.
Szia Kevi!
Kicsit vitatkoznék. Inkább a ritmus „boruljon” fel, mint szájbarágósra sikerüljön a vers a bevitt különféle töltelék szavak miatt, hogy meglegyen a 9-8-9-8. A pillanat, önmagában is nagyon csekélyke. A törtje (tört része) főleg, ha ruhalehullásról van szó. A Te, fölösleges az ott álltál előtt, mert, ki más? A megint lesz és az újra, az nagyjából ugyanaz. A te és az én változatom között, csak a minden után van nálad vessző, ami lássuk be, csak egy.
Kedves, hogy ennyit foglalkoztál a versemmel. Érdekes volt.
A "te"-ben igazad van, de akkor ehhez igazodva, nem kell a pőrén után a meztelen sem (u.a), és a "mibe" szó kérdőszó (versben ne használd, mert régies), az 'amibe"! És valóban nem kell számolgatni (én sem mindig teszem), de olyan jól kezdted el az első vsz-ban. és nem hinném, hogy attól lenne szájbarágós a vers, ha a ritmust helyretesszük. A pillanat törtje is javaslat volt(attól függetlenül jelzi, hogy gyorsabb a pillanatnál). Ja, és az én változatomban a meztelen után is van egy vessző (az kettő)
Szóval, úgy csinálod, ahogy akarod, csak gondoltam, valóban kritikát vársz, nem kalaplengetést:)
(különben meg csak azzal a verssel foglalkozom, amelyik megérint, mint ez is itt:))
Szép délutánt neked!
Azért, mert válaszoltam a "kritikádra" – gondolom szabad – még nem várok kalaplengetést.
Én, a magam részéről az "és" elé nem teszek vesszőt. Tehát: egy, mert ugye az én változatomról beszélünk….
(Amúgy semmi gond nincs, csak beszélgetünk…..)
ok, megbeszéltük:))
Nagyon tetszett. Igazán jó vers, humoros-kesernyés!!! Gratulálok! szeretettel. Boszika
Valóban így van boszika. Kifigurázása annak, hogy mi mindent építünk fel a pici agyunkban, aminek a valósághoz semmi köze sincs.