Ember vagyok esendő és gyáva.
Istent keresve zsigereimben
szörnyű a vétkem. Porig alázva
jajong a lélek, s dimerenziótlan itt benn.
Ember vagyok bűnökkel terhelten,
bár ártatlanul jöttem a világra.
Szennyben, mocsokban lelket neveltem
kerestem jó utam, mindeddig hiába.
Ember voltam én a könyörtelenségében
Farkasok farkasa, ördög ivadéka,
gyűlöltem, szerettem, öltem, megbékéltem,
szétszórva a sorsom, börtöne torz éra…
Embernek maradni az embertelenségben,
önnön istenséggel örökös nagy harcban.
Ha botlok mindig, és térdre rogynék éppen,
Isten Te adj hitet, hogy soha fel ne adjam.
4 hozzászólás
Nagy vers ez kedves barnaby. Az egyik legnagyobb erény bevallani bűneinket, botlásainkat, tévelygéseinket. jajj, de kevesen képesek ma erre!
Technikája tökéletesen passzol szerintem az üzenetéhez, lírai, lemondó dallam, szép rímek, az üzenet ellenére fennkölt nyelvezet, s bár a 3. vsz.-t én elhagynám, de pótolja ezt a remekmívű 4., akár egy magyar klasszikus bölcsességét olvastam volna " Ember az embertelenségben". 🙂
" Embernek maradni az embertelenségben,
önnön istenséggel örökös nagy harcban.
Ha botlok mindig, és térdre rogynék éppen,
Isten Te adj hitet, hogy soha fel ne adjam."
Babitsi kettős: "…hiszek hitetlenül Istenben, mert hinni akarok…"
gratulál: Grey
Kedves Barna!
Ma egy komoly verssel ajándékoztál meg minket; sokunk legmélyebb gondolatait fogalmaztad meg soraidban. Örülök, hogy megosztottad velünk. Köszönöm, és gratulálok!
Szeretettel: Laca 🙂
"Szennyben, mocsokban lelket neveltem"
Kedves Barnaby a teremtő ott van mindenkiben versed is mutatja.
Igen!
Ember maradni a szó legnemesebb értelmében, nagyon jó vers !!!
Szeretettel olvastalak : Zsu