Fázósan bújnak össze
a hajnali csillagok,
a hold mellettük
fáradtan toporog.
Derengő égbolt szárnyas kapuján
már a nap kopog,
mintha mindenki álmodna,
ébren, csak én vagyok.
Üres utcákon
visszhangzik a léptem,
múltam kusza emlékei
eljöttek értem.
Emlék
By Boszika
12 hozzászólás
De szép!:)
köszönöm Kevi! 🙂
Kedves Boszika!
Amikor hasonlót olvasok, magamban mondom: "Szép emlékek jöjjetek – velünk!"
Kedves sorok.
Szeretettel: Kata
Igazán kedves Vagy Kata!
köszönöm. boszi
Nagyon tetszik, főként az utolsó két sorod fogott meg. Örömmel olvastalak.
Zsu
köszönöm Zsu!
Kedves Boszika!
Rövid és tömör, mindent elmond amit kell! Üdvözlettel: Szilvi
Köszönöm Szilvi! 🙂
Kedves Boszika!
Ez nagyon szép 🙂
Szeretettel: Angie
Köszönöm kedves Angie! 🙂
Az emlékek valóban akkor özönlenek,amikor egyedül maradunk magunkkal.
Boszika! …nagyon hangulatos, "képszerű" a vers. Jó volt olvashatni!