Elhagytál, mint hűtlen anya
a megszeppent gyermekét.
Egy megsárgult kép, mit
emlékül hagytál, egy elhervadt virág.
Egy név
mely mögé éveken át bújtál.
Egy pillanat volt csupán…
Már nem tudom ki vagy;
Egy hang csak,
mely éjszakánként a fülembe búgta
hűtlen szerelmét.
Magamra maradtam.
Kopott falak közt
álmodom újra a holnapot.
Egy kép
mely visszanéz rám szerelmesen.
Ezt hagytad itt nekem,
lelkemben örökké hordozom.
4 hozzászólás
Kedves Jodie!
ha valaki elhagy az mindig fáj. de annak nem muszaj azt jelenteni, hogy boldogtalanok is vagyunk. Johan Nesztroj irt egy idézetet amelyben ezt igy irja le:
"Az a valóban boldogtalan ember, aki a szivének üres falait, még az emlékek szines képeivel sem tudja feldisziteni!"
Neked van egy képed a sok közül, ahogy irtad, amely visszanéz rád szerelmessen, diszids fel avval, és a többi képpel az üres, kopott falakat, és meglátod az érzéseid is mindjárt szinessebbek lesznek.
üdv Toni
Szomorú a versed, maradjanak meg a szép emlékek!! csak arra érdemes gondolni!
Barátsággal Panka
Sok keserű percet hoz az életünkben, ha valaki elhagy bennünket. Mégis, nem szabad belemélyedni a fájdalomba, újra fel kell állni és haladni az élet göröngyös útján, s mindig reménykedve kell a jövőbe tekinteni, mert a remény éltet bennünket. Aztán amikor időnként elővesszük a képet, amely valamikor kedvesen nézett vissza ránk, már nem lesz olyan fájdalmas, mint korábban. Bízzál a jövőben!
Szeretettel: Kata
Nagyon jó vers ,mindenkinek vannak fájó emlékei most felidéztél benned egy párat ,de ez is az életünkhöz tartozik ,üdv:Szekelyke.