Zúg csendesen némán
A párával fedött táj
Dübörgő üvöltő emlék
Még mindig fáj
Egy pofon
Egy tekintet
Egy mosoly
Még mindig fáj
Egy nő
Egy gyermek
Öröm
Végtelen halott
Emlék
By MichelangeloBy MichelangeloBy MichelangeloBy MichelangeloZúg csendesen némán
A párával fedött táj
Dübörgő üvöltő emlék
Még mindig fáj
Egy pofon
Egy tekintet
Egy mosoly
Még mindig fáj
Egy nő
Egy gyermek
Öröm
Végtelen halott
4 hozzászólás
Vagy fedett vagy födött, de fedött?:) Érdekes, bár nem nagyon értem.:)
Elég gyakran alkotok új szavakat, szerintem ez általában jól jön ki, van benne valami új egyrészt, mésrészt pedig szerintem mindenkinek világos, hogy mire gondolok, mint ahogy te is felsoroltad a lehetséges variációkat:)
Szia!
Nyugodtan alkothatsz új szavakat, de a régi elferdítése nem újonnan kitalált szó. Érdekes ellentét az elején részletesen leírt táj ami a hangulatodra torzul, és a közlés minimumára csappan le a vers végére. Kicsit olyan, mintha egy szimbolista tájvers első versszakát oda szúrtad volna egy hiányos modern líra elejére. Összességében valami hiányzik a versedből… Az érzés átjön.. de ezt itt most nem érzem elégnek…
Üdv.: Janka
Hívhatod a régi elferdítésének, ha így jobban tetszik. Ha így vesszük, akkor nincs is szóalkotás, csak szótöredékekből, kis szavakból való építkezés. Amúgy elfogadom a véleményedet, lehet, hogy hiányzik valami versből, sőt van is rá esély:). De szerintem ez a kisebb stiluskeveredés ebben az esetben nem hátrány. De ez csak az én véleményem, amúgy szerintem nagyjából reális amit mondassz.
Üdv