Emlékek

Amikor múltamba visszanézek
elfog a félelem és a kétely,
ekkor én szívemből jót remélek,
hogy létezésem nem csupa kétely.

Nézem én az elmúlt, szép mesémet,
a hátrahagyott sok emlékképet,
nézem, s ekkor csak újra gondolom,
milyen jó volt elmúlt gyerekkorom.

Oh, ti égen repdeső madarak,
oh, ti szerte szétszórt felhő hadak
emlékezzetek csak vissza énrám,
alattatok nyitódott ki a szám.

Szavam most lehet újra megáll,
szívemre az emlék visszaszáll,
és múltam jelenné változik,
az idő újra találkozik.