Fodrokat vet Duna vize
átbukik a köveken,
partba szövött emlékekről
beszél hozzám csendesen.
Kisgyermekként parton állva
fogtam jóapám kezét,
vízre szálló madársereg
játszott varázsos zenét.
Kedvesemmel itt sétáltunk
szerelmes csókot váltva,
lakodalmunk tanúja volt
egy dunaparti csárda.
Itt néztük az éji eget,
mit hullócsillag sebzett,
csodálatos kisfiammal
egy tábortűz fény mellett.
Elteltek már hosszú évek
az ember már megbékél,
rég megkopott emlékekről
csak a Duna vize mesél.
4 hozzászólás
Kedves Sándor, nagyszerű verset írtál. Szép visszaemlêkezés. Barátsággal: Madár.
Nagyon köszönöm!
Boldog új évet!
Szia Sándor!
Szép múltidéző sorok! Sikerült elmerengeni rajtuk…
grat, üdv
leslie
Szia!
Köszönöm,hogy elolvastad és örülök neki,hogy érzelmeket váltott ki az írásom.
A célja ez lett volna.
Boldog új évet kívánok!