Csak feküdtem az ágyban,
mint gyermekkoromban.
Ahogyan anyám mutatta,
mozdulatlanul, a szemem becsukva,
és epedve vártam, hogy jöjjön már értem.
Esdeklően kértem.
Majd, hívtam átkozódva. Haragos daccal,
összezárt fogakkal, órákig reméltem,
hogy megszán már engem,
s a vízszintes rendem
jutalma árán
a szétzilált párnán
megjelenik végre, hogy tegye a dolgát,
és rabláncra verje a hódoló szolgát.
Már fényt izzadt bőrömre a szomorúságom.
Ám az áhítva vágyott szendergés-tálon
nem volt ígéret:
köröttem csendben pihent az élet.
Kioltott tudattal, szebbnél szebb meséket
vajúdott az álom.
Csak én voltam éber, és elégedetlen,
a rám szabott fárasztó, éji szerepben.
Kint kacagott a szél a fenyőfa ágon,
bent búsult a holnap az álomvilágon.
A tehetetlen harag, fásultságot szült.
Dacban pácolt izmom, ernyedni kényszerült,
és átélve mindazt, mit gyerekként kaptam,
hogy segítő mágusom lehet a paplan:
ha bebújok alá, elér a nyugalom,
megtalál, elvisz majd úttalan utakon,
és vándorló társsá fogad majd engem,
csak higgyem a jöttét, mást nem is kell tennem.
Hát magamra húztam anyám bölcsességét,
s mint kisded, ki félti enyhet adó plédjét,
úgy öleltem át az intelmeit,
hogy Ő lássa onnan fentről,
én még szót fogadok itt .
Békét erőltettem hát a takaróra,
és hiába mutatott négyet már az óra,
elszántan, a szemem újra becsuktam,
hogy bízzon bennem ismét
az eljövő tudatlan.
Nem tudom meddig feküdtem elszántan,
de egyszer csak anyám házánál álltam.
A valóság mintha megtréfált volna,
képek villantak fel, megfagyott emlékek,
melyek éltek fodrozódva,
mint jégen a lékek.
Egy kisfiú éppen a folyosón játszott:
hat éves lehetett,
gondtalannak látszott.
Ott totyogott vele a négy éves húga,
ki ámulva szemlélte, hogy
a kukoricacsutka
miképpen lesz játék bátyja kezében,
hogy lesz kút belőle,
ha testvére szépen
négyszögletes rendben egymásra rakja,
vagy hogy lesz hosszú vonat,
ha épp úgy akarja.
Mellettük a nyár már derékig vetkőzött,
megnézte őket, de nem sokat időzött:
Sietett perzselni a búzaföldeket,
sárgává színezni az éretlen zöldeket.
Bent a konyhában a jó illat győzött,
anyjuk a sparhelten bablevest főzött.
A piros fazékból olykor ki- kibuggyant
a vágyó gondoskodás:
csak megrakni a hasukat,
most nem is kell semmi más.
Meg télen, ha jön az ordító hideg,
ne fázzanak Ők.
Ne csak lelkileg legyenek felfűtve,
s, ha jönnek a zord idők
adjon biztonságot az otthon melege.
És egy se legyen soha tartósan beteg,
a szülő azt mindig keservvel éli meg.
Örökzöld értelmüket ápolja,
óvja majd a fény,
úgy ahogy anyjuk tette azt,
még az elején.
A fazék óhajok tucatját rejtette,
mert ez mind-mind belefér
egy jó anyai levesbe.
Karmoló kínnal köszöntött a reggel.
Elillan az álom, ha a valóság rendel.
Ám a tanácstalan tudat
egy darabig még tűri,
hogy ábrándos álmunkat,
míg végleg meg nem szűri,
átélhessük újra.
Hiszen úgy vágyunk az újra,
hogy felrakjuk a polcra
az emléket szült álmot,
s így szórunk a sorsra,
némi boldogságot.
22 hozzászólás
Kedves Millali !
Mindig tudtam verseidet olvasva, hogy nem véletlenül jelöltelek kedvencnek, most csak annyit megint egy remek alkotást olvasta, de nekem ezt többször kell, hogy elolvassam, mert tele gyönyörű és fájó képekkel.
Elsőre ennyit !
Sok szeretettel gratulálok: Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm, hogy a kedvencek között szerepelek nálad. Ez számomra megtisztelő, remélem nem adok rá okot sohasem, hogy lekerüljek onnan.
Örültem a hozzászólásodnak, előre is köszönöm ha többször is elolvasod majd a versemet.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Nem győzöm csodálni a belőled áradó szép szavak bölcsességét. Annyi szép képpel érzékelteted, láttatod a lelked finomságát. Át tudod adni mind azt a szépet amit megélsz.
Örömmel olvasom minden versed. / többször is /
Ez a versed is csodálatosan mutatja be az otthonhoz, családhoz fűződő kapcsolatodat.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm szépen ezt a csodaszép hozzászólást. Nagyon jólesik, hogy többször is elolvasod a verseimet. Tudod az a legjobb az egészben, hogy teljes mértékben el is hiszem ezt Neked, mert érzem, hogy képtelen lennél valótlan dolgokat írni.
Igazán hálás vagyok, hogy figyelemmel kíséred az alkotásaimat.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Eddigi verseid közül ez az ami számomra a legszebb.
szeretettel-panka
Kedves panka!
Örülök,hogy olvastad a versemet. Köszönöm szépen a megtisztelő véleményedet.
Szeretettel:
Millali
Hú, ez gyönyörű, Milalli!
Már azt sem tudom, álom-e vagy emlék, de barangolok veled, mert viszel magaddal, s olyan csodásan fested az emlékképeket, hogy életre kelnek, s a mámoros, bús gyermekkori emlékek között lenni jó… Remekül megalkotott költemény!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Mindig öröm a számomra, ha a versem által magammal vihetlek. Tudom, hogy nagyon jó útitárs vagy, s így a barangolás számomra is élmény.
Most is szívesen láttalak.
Szeretettel:
Millali
Jó nagy lélegzetű álmot szőttél, csodaszépet. Mert oly jó elmerülni az emlékekben, a gyerekkor ösvényeit újra végigjárni. Köszönöm, mert versed visszaadta a saját élményeimet is 🙂
Jó volt olvasni,
üdv: Évi
Szia Évi!
Örülök, hogy kaptál valamit. Köszönöm értő hozzászólásodat.
Üdv:
Millali
Kedves Millali!
Csodaszép képek,érzések,elmlékek!
Gratulálok!
Üdv:sailor
Szép estét!
Köszönöm kedves sailor, hogy olvastad a versemet.
Jólesik, hogy szépnek találod.
Üdv:
Millali
Szerettem itt lenni most is, mint mindig. Valahogy úgy képzellek el, mint egy magas erős férfit, aki kívülről a határozott, erős ember látszatát kelti, talán szigorú is , belül pedig egy csupaszív lélek, aki minden fortélyát ismeri az életnek. Esendő, olykor gyermek. Szépet, nagyon szépet olvastam ismét a tolladból. Sokat még, ha kérnem szabad.:-)
Marietta
Szia Marietta!
Olyan szép hozzászólást írtál, hogy egészen elérzékenyültem. Minden mondatodat megköszönöm, ha lehet szavakkal simogatni akkor Te most biztosan megtetted ezt.
Köszönöm szépen.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Nagyon jó volt elolvasni a versedet. Annyira szépen ábrázolod benne a múltat, az álmokat, beburkolva hatalmas adag szeretettel. hogy elámultam rajta:)
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Nekem meg nagyon jó volt a reakciódat olvasni, amit a versem váltott ki belőled.
Köszönöm szépen a hozzászólásodat, nagyon örültem neki.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali
A kőkemény szív mely azt hiszi már nem lágyítja el az emlékezés,az is vágyik versedet olvasva , hogy ujraélje a vele megtörtént dolgokat, s ami a legszebb, hogy a legfájóbb dolgok meg is lágyítják azt,mert a könnyektől minden kitisztul.
Szeretettel olvastam csodálatos versedet.
Szeretettel, zsófi.
Kedves Zsófi!
Köszönöm szépen, hogy olvastad a versemet. Jólesett a szép hozzászólásod, örülök, hogy figyelemmel kíséred a verseimet.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Szeretek én is a múltban időzni, s Te most verseddel engem is visszavittél a azokra a időkre. S hiába akadtak akkor is borús napok, az idő valahogyan mégis megszépíti, és azokra is jó visszagondolni, mert a kedves emlékeinkre gyakrabban vissztérünk. Nagyon szépen tudod felépíteni verseidet, szeretem mindig olvasni – nem is egyszer.
A kukoricacsutkáknál eszembe juttattad, hogy ilyen semmiségeken milyen jókat tudtunk mi is gyermekkorunkban játszani…
Élvzettel olvastam szépen megírt emlékezésedet.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Valószínűleg senkinek sem árt meg ha elkalandozik egy kicsit az emlékei között, hiszen a szép emlék idővel gyönyörűvé válik, a kellemetlen pedig megszépül.
Köszönöm az elismerő hozzászólásodat, megint megörvendeztettél vele.
Szeretettel:
Millali
Kedves Lali!
Gyönyörű álom volt, és gyönyörű lett az emlékezés is, csodálatos képek, remek rímek, bensőséges hangulat, nekem ezt adta ez a vers.
Nagyon tetszett, gratulálok: Zagyvapart. 5*
Kedves Feri!
Nagyon jólesik azt látni, ha sikerül a versem által érzéseket átadni. Köszönöm, hogy figyelemmel kíséred az írásaimat, és értő hozzászólásokkal gazdagítod azokat.
Baráti üdvözlettel:
Millali