Emészt a magány, kísért a vágy,
fájdalmas napok, gyűrött az ágy,
zord hajnalok és szomorú est,
még a Hold is bágyadtan les.
Álmodtam veled egy szebb jövőt,
a Nap is orcára mosolyt öltött,
hamvadó vágyak porát seprem,
vándor felhők útját követem.
Nem hiszem azt, hogy révbe érnék,
szeress! Tőled csak annyit kérnék!
Szépíti majd jövőt az emlék,
emlékezz rám bárhová mennék!
2 hozzászólás
Kedves Szaty!
Ha ilyen szépen kéred, biztosan nem fog felejteni!
szeretettel-panka
Az en velemenyem is az,hogyha ilyen szepen kered nem tud elfelejteni,amugy nagyon szep verset irtal.