Van néhány kép, ami elkísér,
árnyékként mellettem él.
A kép néha mondattá lesz,
leírom és ez könnyebbé tesz.
Nem kell már félnem,
hogy elfakul,
az emlékkép feledésbe múl.
Csak előveszem és olvasom
s lelki szemem előtt újra,
éles képként láthatom.
4 hozzászólás
''…Van néhány kép, ami elkisér,
árnyékként mellettem él…
…Csak előveszem és olvasom
s lelki szemem előtt újra,
éles képként láthatom.''
Kedves Klára!
Szép versike! És milyen régi… gratulálok! 😉
Puszi : Őrni
Köszönöm szépen a gratulációt, kedves Őrni, és a visszaidézett sorokat is! Örülök, hogy szépnek látod, még ha régi is 🙂
Puszi: Klára
Velem előfordult már, hogy hirtelen nem tudtam magam elé idézni egy általam nagyon szeretett személy arcát. Ekkor előtörtek az érzelmek és tényleg megjött az arc is:)
Kedves vers!
Deiphobae
Nem mai vers, de mégis kedves és ezért is hoztam el, kedves Deiphobae! 🙂
Vannak kevésbé sikeresek is verstanilag, de érzelmileg jobban kötődünk hozzájuk, mint a mesterszonettekhez :))
Örülök, hogy olvastál és szépséges szavaidnak is – köszönöm, szeretettel: Klára