Szerettem egyszer régen
Oly erősen, ahogy faág
Törzsét öleli meg,
S aligha emlékszem
Szőke hajad, ahogy libben
A szélben…
Együtt énekeltünk a
Kopott villamos ülésen,
Átmulattunk sok
Fiatal éjszakát,
S egymásnak akkor is
Igazak és szépek voltunk,
Ha önmagunkat ifjúkori
Hévvel martuk,
Aligha emlékszem…
Ó dehogy,
Barátság emlékképek
Soha ki nem törlődnek,
S mondd, hová lettem én
Eleresztettelek…
Azt mondják, ne bánd
Mi múlt, hisz elmúlt
De vele múltál Te is
Pedig nem másik
Felem voltál csak,
Hanem jobbik énem
Magamban,
S elvesztettelek, de
Barna szemed tiszta
Tükrének emléke
Örökre itt ragyog
Majd bennem.
Emlékképek
By Hayal
6 hozzászólás
Kedves Hayal!
Ez gyönyörű vers!!! Engem teljesen elvarázsolt! Gratulálok!
Üdv: Reményhez
Köszönöm, mindig nagyon boldog vagyok, ha ilyen sorokat olvashatok, ilyenkor érzem, hogy adhattam. Örülök, írtál!
H.
Nagyon szép, tetszik, csak az "aligha" szó használata szerintem itt nem helyes, az alig-nak találnám értelmét. Ja, és nem kellene mindenhol nagybetűvel kezdeni a sorokat, szerintem egy ilyen modern, szabad stílusú vershez nem illik.
Üdv, Poppy
Köszönöm a véleményed, a sorkezdéseken mindig elgondolkodom, hogy kell-e nagy betű vagy nem, ki ezt mondja ki azt, de legközelebb mégjobban meggondolom:-) Nagyon örülök, hogy építő kritkát írtál!!!
H.
Kedves Hayal!
Nagyon tetszett a versed! Szerintem mindenki át tudja érezni, akinek vannak/voltak barátai. 🙂
Üdv.: Ninike
Szia, nagyon köszönöm a véleményedet, örülök, hogy így látod!
H.