Emlékszem,
ahogy lágy selyemként símogat kezed…
…ahogy szenvedéllyel teli ajkad kényeztet engemet…
Emlékszem
minden elsuttogott mohó követelőző szóra…
…ahogy elszállt az a néhány csodás óra.
Emlékszem,
ahogy átölelve szemembe néztél…
…ahogy éhesen csókokat kértél.
Emlékszem,
mikor a naplementét néztük…
…ahogy remegve egymást, ölelésre kértük.
Emlékszem,
ahogy elmentél, s azt mondtad, szeretsz…
…ahogy azt súgtad fülembe, soha el nem feledsz…
…hogy lesz még ölelés, lesz még napsugár…
…s hogy lehet tél, nekünk akkor is itt a nyár…
2 hozzászólás
Ha a költemények között találom ezt a csodát, talán akkor is felkészületlenűl ér, hát még itt a cikkek között.
Gratulálok! Nagyon tetszik.
Üdv. Wolf.
Köszi, hogy szóltál, észre se vettem, h nem a versek közé tettem…:DD
Örülök, ha megérintett a versem!:))