Áll a víz a fazékban a platnin.
Forrnia kéne már, de nem teszi.
Éhesek az emberek, ennének!
Hideg vízben a galuska nem fő meg.
Nézem én,értetlen, ez mint lehet?
Órája, hogy a kályhára tettem.
A pörkölt kész, a leves asztalon,
állok a víz mellett és gondolkodom.
Aztán: uram egy isten, itt a vég!
A platnin a víz alatt láng nem ég!
Nos hát mit is mondhatnék én, botor?
Kopogtat már nálam is az Alzheimer-kór?!
9 hozzászólás
🙂 csak nem 🙂 aranyos kis vers! tetszett!
szeretettel-panka
Kedves Magdi!
Előfordulhatnak ilyen dolgok, remélem nem kopogtat! Jó humorral írtad meg.
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm Nektek Icám, és Kedves Panka. Valójában nem tudtam, hogy sírjak-e, vagy nevessek? Puszi sok szeretettel: Magdi
Nem baj ha kopogtat, az a lényeg, hogy ne engedd be. Eddig ez sikerült, különben nem tudtál volna ilyen jó kis humoros verset írni.
Szeretettel:
Millali
Van abban igazság amit mondasz. Köszi szépen Kedves Millali.
Szeretettel:Magdi
Kedves Magdi !
Reméljük nem kopogtat !
Jót nevettem egyébként, nagyon kedves vers !
Szeretettel: Susanne
Kedves Susanne!
Én is nevettem, de a könnyeim is folytak. Hát így vagyok. Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Magdi
Kedves magam!
Jól esett humorod!
Kell a mindennapokban,mikor
minden pattanásig telített ´muszáj-okkal´!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép estét!
Kedves Sailor!
Valahogy át kell vészelni az öregedés folyamatát, én így próbálkozom. Köszönöm kedvességed.
Szeretettel:Magdi