Nem engedsz egyetlen
Választást sem,
Úgy űzöl kegyetlenséggel,
Hogy fel sem ébredek,
Álmomban is kergetsz s
Csukott szemmel
Falakba ütközöm,
Szétzúzom a fejem
S karcolások lepik el
Lassan a testem,
Lekaparom a vakolatot
Keresem a kiutat
Labirintusodból,
De rám zárod
Az összes ajtót, s
Elrejted a kulcsokat
Megtalálhatatlanul
Mélyre a szívembe
Csakhogy soha ki ne
Kerülhessek
Energiameződből.
De mindent eltöröl
Egyszer a tisztító idő,
S nem leszel más,
Csak egy halott álom,
Édes álmom.
3 hozzászólás
Remek sorok, kedves Hayal! (Én a legutolsó sort elhagynám.)
Jó, nagyon jó belső történet, Hayal, fizikai sűrűsége van, erős félelem, fájdalom süt át rajta, nagyon tetszett. Nekem a belső vívódás kettősségét jelentő utolsó sor is nagyon a helyén van.
aLéb
Köszönöm a véleményeteket, nagyon örültem nekik! Az utolsó sort azért hagytam benne, mert az a jelen, a jövő pedig az utolsó előtti sor…ezt a kettős érzelmet próbáltam szemléltetni vele, hogy mi van most, és mi lesz majd…
Boldog vagyok, hogy olvastatok!
H.