Csillagként akartam születni,
vagy Nap ként ragyogni,
de csúnya sötét kép lettem,
és tűzbe fognak temetni.
Gyermekként, álmom is volt még,
tiszta takarója rám terült,
de elrontott mindent egy pofon,
még játszanom sem sikerült.
Nehéz utat jártam, csúfoltak sokan,
torztükörbe karcolták arcomat,
pedig vágytam, mint minden kisgyerek,
hogy jön valaki, ki engem is simogat.
De nem jött akkor, és nem jön ma sem,
kőbe zárja a sors elárvult szívem,
millió virágközt csak én vagyok kóró,
szél kergeti léptem a sárrá dagadt hóról.
Ma sincs másként, és nem is lesz soha,
nem kell nekem a tisztára mosott ruha,
mert hiába engedek magamhoz másokat,
engem senki nem simogat.
9 hozzászólás
Szia!
Elkeseredett sorok. Fájó gondolatok. Ne szomorkodj! Tudod, ilyenkor vannak a jó barátok!
szeretettel-ölel-panka
Kedves Harcsa!
Mint mélyről felszakadt, fájdalmas sóhaj úgy hatott rám ez a vers. A szeretet az, ami nagyon tud hiányozni. Csak egy ellenszerét ismerem ennek a hiánynak: Adni kell a szeretetbből minél többet, önzetlenűl, de tudni kell elfogadni is, mert e két dolog csak együtt működik.
Versedet nagyon szép gondolatsorban adtad át nekünk.
További jó alkotást kívánok!
Szeretettel: Zsóka
Szia Harcsa!
Simogatnak a belőled áradó szavak,
És nem csak téged, engem és még másokat.
Nehéz utad megtette hatását,
Művésszé avanzsálta útitársát.
Fájdalmasan szép soraidhoz szívből gratulálok!
Üdv.:
Millai
Nagyon szép vers, tetszik, de bennem egy kis kérdőjel maradt, mitől vagy "ilyen" (milyen?) s miért nem simogat senki?
Kedves Harcsa!
Ismerős érzések köszönnek vissza írásodból…
Nagyon-nagyon sajnálom…
Szeretettel olvastam: Tünde
Szép a versed, csak ne lenne ilyrn szomorú.
Szeretettel:Selanne
Kedves Panka, Zsóka, Millali, Bödön, Zuzmara, Selanne!
Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy olvasta.
Üdv: harcsa
……..a legfontosabb, hogy a te szavaid simogatnak!Szép.
Szia Harcsa! …..megint szomorúsággal olvastam soraidat! ..sokat nem szeretnék hozzátenni, mert az úgysem vigasztalna téged, hogy vagyunk így "egyn(éh)ányan!" – szerelemre szeretetre, simogatásra (éh)esen! – …s az is világos, hogy a szép vigasztaló, együtt érző szavak sem…..
Szerelmes szívre, "igazi" társra lenne nagy nagy szükség, az volna a gyógyír….
A Bödön kérdése: telitalálat…. vajon miért, mitől…?
Én is itt szoktam elakadni a miérteknél, mitől lett, az a bizonyos hiány, saját sorsomat boncolgatva! ..most is aktuálisan épp ezen gyötrődöm… mit tettem rosszul, miben tévedtem, mi változott bennem a világban, abba akit társamnak választottam, miért miért, miért lett csalódás, bánat, társastárstalanság!?
Üdv.: Rudy….. próbálj meg remélni bízni… hátha….rád talál az a bizonyos….