Ennyi volt…

Elfogytak a szavak,
világgá mentek az igék,
az elme alulmaradt,
elveszítette hitét.
Évfordulója van az írásnak,
számvetés illendő,
hangok szaladnak vénámban
megszólalt a vészcsengő.
Kudarcra ítéltet a jó,
a kedves kukába jut,
ami erre utaló,
nincs saját akaratuk.
Lehet jobb lenne
a fióknak írni,
jószagú faillatot
magamba szívni.
Merülni valómban
ahol nem tapad rám
a szutykos hóharmat.
Halkulnak a hangok,
apadnak a vágyak,
mosolyog arcom, de
szívem gyűrötten nézi
a hervadt rózsákat.
Kutató szembogár
pillázza csodám
szeme foncsorán,
neki ez
kísérleti tartomány.
Mennyit bírok,
mikor lesz az elég,
agyam titok,
kattognak a relék.
Éles sugarával
kiöli a vágyat,
sáros kalucsnival
kerülöm a pocsolyákat.
Nap szívja hajamat,
eső ütlegel erősen,
lassan betakar
a teljes csend
bensőmben.