Egyszer megnyugszom
Egyszer megnyugszom és erős leszek
S majd könnytelenül járom az utat.
És tűz, víz, nap, zivatar közepett
Vidáman hordom vándorbatyumat
Egyszer majd elrepülnek álmaim,
Mint könnyű felhők a vihar után
S zaklatott éjek látomásain
Szendergő lelkem föl nem sír talán.
Szívem falán egyszer majd rést nyitok,
Mert makacsúl véd múlt emlékeket.
S kiszórok onnan minden lim-lomot,
Fakó babér – és rózsalevelet.
Egyszer majd olyan egyedűl leszek,
Hogy elfelejtek időt és napot.
S a lét szárnyán czikázom csüggeteg,
Miként az űrben bolygó csillagok.
S távol lesz tőlem: múlt, jövő, jelen –
Távol a zaklató álmok, a vágy –
S a nagy éjben kialszom hirtelen,
Mint egy ismeretlen, fáradt világ.
Erdős Renée: 1878 – 1956
Einmal beruhige mich
Einmal werde ich mich beruhigen
werde ich den Weg Tränenlos gehen.
Feuer, Wasser, Sonne ‘d Donner tilgen
ich trage meinen Wanderkram im Leben.
Einmal werden die Träume wegfliegen
wie die Lämmerwolken auch, nach dem Sturm,
‘d über die Visionen Nächte siegen,
ob meine Seele weint wie ein Bücherwurm.
Einmal werde ein Riss am Herz schneiden,
weil die Erinnerung so hartnäckig schützt.
Wegwerfe alle Gerümpel ‘d Leiden,
verblassten Lorbeer ‘d alles, was nichts nützt.
Einmal werde ich so, ganz allein sein,
dass ich die Zeit und den Tag vergesse.
Und flieg zickzack auf das Eden allein,
wie die Planeten und Weltraumsterne.
Weit weg, vergangen, Zukunft, Gegenwart
weit weg, verstörte Träume, Sehnsüchte
und mitten in der Nacht bleibt mir erspart,
weil in unbekannte Leben flüchte.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni