Keresem az utca kövén
még halkuló lépted
keresem a fák kérgében
csendes nevetésed
keresem a patak partján
csókos furcsa álmod
keresem de tudom már jól
soha nem találom.
Elvitt a szél elvitt messze
hajad fürtjén játszó
forró éji szembogarad
lett mélyen átlátszó.
Kereslek még időn túl is
reménynek keserve
kereslek ha meghalok is
föld alá temetve.
Neszez egy kis apró bogár
alig mozdul cseppet
megint hallom pillád moccan
elvarázsol engem.
4 hozzászólás
Szia Edit! 🙂
Ez valami gyönyörűséges!
Nagyon át tudom élni, és nem vagyok képes ennél többet mondani, mert hihetetlenül eltalált és megérintett.
Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm Kankalin! ❤🌹
Kedves Edit! Nagyon szép.
Üdv: Kati
Köszönöm Kati! Ölellek
❤🌹