Érted

Fölötted mint pókháló, leng a bánat,
hát legyél, mint az maga, mindig szomorú.
Sírj, mint új sírokon a virágkoszorú.

Ezen az úton nem megy senki utánad.
De a végén valaki várni fog talán téged.
Menj, ha zivatar fúj is vagy déli nap éget.

Mosolyod ritka kincs, nevetni sem láttalak soha.
Most arcod az emlékezés köde takarja el.
Nem törlöm le a könnyed, ha könnyezel.

Mint halovány árnyék, suhanok halkan tova.
Nem megyek, nem megyek, csak nézek utánad,
fölötted, miként pókháló, leng a bánat.