A csillagok szégyenükben sírnak,
érdektelenség ül emberen, állaton.
Kihűlt fészkét elhagyja a béke,
s elcammog innét sérült gólyalábakon.
Az erkölcs rózsáját vérző gazzá tépték,
haldokló útjain fölzokog az érték.
A fösvény uralmat gyakorló rágalom
bízik s hízik, mint gondtalan nagyúr.
Pöffeszkedő, pimasz vádaskodás által,
finom fortéllyal minket ejt rabul.
Egymást köpjük szembe, mikor másban látjuk a bűnbakot,
az öngyilkossághoz magunk írjuk alá az űrlapot.
Hisz mi kötöztük meg az értéket,
s dobtuk fel padlásunk átkozott zugába,
azt hittük, így szabadságot nyerünk,
s most megviselt ideggel vágyunk utána!
Egykor még összetartott minket a szokás,
ma kis híján megfojt a démoni nyomás!
Asztalunknál áldott vendég volt a bölcsesség,
a zavaros ügyekben megfontolt bíránk,
egy mosoly oldotta fel a feszült perceket,
s a kedélyes hangnem könnyebb sorsot írt ránk.
Mára a létbizonytalanság lett jellemző állapot,
most már átérezzük a veszteség okozta bánatot.
Gyilkos ködbe vesző, pezsgő hagyományok,
sóhajtó könyvekben felejtett, édes virtusok,
miként töritek át az emlékek falát,
mielőtt fölperzselnek a véres konfliktusok?
Az üres mában sokasodnak a kétségek,
ki kell szabadítanunk a valós értéket!
14 hozzászólás
Nagyon tetszik ez a versed is!
Szeretettel, Írótársad: Aphrodite
Világunkban lassan már nem számítanak az értékek…
Nagyon tetszett a versed.
gratulálok, Judit
Kedves Tamás!
A mai rohanó világban csak a pénz utáni hajsza fontos. Az értéket nagyon kevesen keresik. Sajnos, a létbizonytalanság rányomja a bélyegét a közösségekre, s a bűmözést vetíti a gyengébb akaratú emberek elé. Nagyon, de nagyon megváltozott a világ, az emberek értékrendje. Szomorú valóság.
Nagyon jó a záró mondatod, de azt is tudni kellene, hogyan lehet azt elérni? Addig, amíg nincs megoldás, sírhatnak szégyenükben a csillagok…
Érdekes gondolatokat feszegettél. Tetszik, amiket leírtál.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Köszönöm szépen mindnyájatok értékelését.
Kata, jól gondolod, valóban pénzhajsza folyik, de sok embernek nem a mohó becsvágy, hanem egyáltalán az életben maradás miatt.
Nagyon nehéz megfelelő állást találni, és az embernek fenntartania magát, talán az ebből adódó idegesség is közrejátszik abban, hogy a családok elhidegültek.
Sokan nem tisztelik egymást, és képtelenek az önzetlen szeretetre.
Egyre kevésbé vagyunk képesek a másik emberben, vagy mások munkájában az értéket meglátni.
Hogy mi a megoldás, nem tudom pontosan, szerintem azzal kellene kezdeni, hogy sokkal több időt szánunk egymásra és a problémák megbeszélésére, akkor nem leszünk annyira kitéve a veszélynek, és lassan megtaláljuk az elvesztett értékeket.
Köszönöm a figyelmet és a kritikát.
Szeretettel:Tamás
Kedves Tamás!
életed megráz
egy nyugtalan éjszakán
ébredj fel végre
bámulsz sötétben
nem jön hozzád virradat
lámpát eldobtad
hosszú éjszakák
és még hosszabb nappalok
várnak még terád
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Kedves tőled, hogy megtiszteltél egy saját verssel.
Köszönöm.
Üdv.:Tamás
Szia Tamás! 🙂
Nagyon tetszik a versed, komoly eszmefuttatás. Azon gondolkodom, hogy az értékek talán nem vesznek el, csak átalakulnak, vagy pihennek. Erre sokakat a kilátástalan helyzet kényszerít. Szerintem az első szakasz sikerült legjobban, bár az egészet összerendezettnek, jól átgondoltnak tartom. A sorok közt megbújik a magyarázat és a megoldás is.
Örülök, hogy ilyen mélyről jövő, tanulságokat hordozó verseket írsz! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Üdv, Jerry!
Tetszik. Sokan elfelejtik, hogy az értékek legalább olyan fontosak, mint a levegő, amit beszívunk. Mások – ahogy Kankalin is mondta – félreteszik őket, de sajnos manapság nehéz eldönteni, hogy a két végletből melyik oldalon állnak többen. Az ember gyarló, és hibákat követ el, gyakran olyanokat, amiket nem lehet helyrehozni. Mégis, ezek az értékek segítenek nekünk embernek maradni, és kitartani akkor is, mikor már semmi remény.
Gratulálok!
Jox
Kedves Kankalin!
Az értékek valóban nem haltak meg, és bármikor újra felfedezhetőek.
Sokan sajnos elég felületesen kezelik őket, vagy nem tudják az igaz értéket a hamistól megkülönböztetni, ezért tűnik úgy, hogy a józan ész és a tiszta érzések helyett a rossz erkölcsök, az erőszak vagy a közöny uralkodik.
Egyetértek, a kilátástalan helyzet is közrejátszik ebben.
Sok ember kizárólag az életben maradásért küzd, mert egyre nehezebb anyagi értelemben boldogulni a világban.
Az ebből származó stressz, idegesség és ürességérzet gyakran nem is engedi, hogy tisztán meglássuk a rengeteg, mélyen megbúvó értéket.
A vers első felét én is erősebbnek érzem, több az elvont kép, a második rész pedig inkább tárgyilagos, hétköznapi lett.
Nagyon jól esik, hogy olvasod az írásaimat.
Köszönöm.
Üdv.:Tamás
Üdv, Joxemi!
Mélyen egyetértek minden szavaddal, igazán jól látod a világot, bölcs gondolataid vannak.
Talán egyszer a többség is rájön erre.
Köszönöm hozzászólásod.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Többször is visszatértem már ehhez a versedhez… nagyon megfogott érzelmileg… Szabadversként is nagyon jó; ahogy engeded a gondolatoknak, hogy jöjjenek csak szabadon, és költészet is van benne annak ellenére, hogy téma bizony elég ütős…
Én is azt szeretném, ha sikerülne kiszabadítani azokat a valós értékeket… ezt a célt soha nem lenne szabad feladni, akármilyen nehéznek tűnik is…
Szeretettel: barackvirág
Kedves barackvirág!
Mindig engedem, hogy szabadon jöjjenek a gondolataim, nem szorítom magam korlátok közé, tehát ilyen értelemben minden versem szabadvers.
A formai szabályokat azonban nagyrészt próbálom betartani.
Egyetértek, az értékeinkre mindig oda kell figyelni, mert ha felületesen bánunk velük, könnyen elkallódnak.
Köszönöm, hogy többször elolvastad, és örülök, hogy így megfogott a téma.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Nagyon elgondolkodtató a versed.Jó volt olvasni.Remélem nem vesztek el az értékek.
Üdv:Ági
Köszönöm szépen, Ági.
Az értékek nem vesznek el, csak veszítenek az erejükből, ha felületesen kezelik őket.
Boldog vagyok, hogy időt és figyelmet szentelsz a műveimre.
Üdv.:Tamás