Milyen konok az élet?
Átcsörtet létünk taván,
s felkavarva hűs felszínét,
belehalászik a zavarosba.
Mélységekbe markolászik,
durva kezével tépve hajunk,
s örvendezik kínunk jaján,
bódítja halálszenvedésünk.
Már imánk is csak hörög
kiszáradt ajkunk gödréből,
káromkodni elfogy erőnk.
Miértek folyton ostorozzák,
a még talán tiszta elménket,
s menekülnénk poklunkból.
6 hozzászólás
A reménynek mindig van értelme, különben kiégnénk idő előtt!
Jó kis elmélkedés!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
Örülök, hogy olvastál!
Köszönöm a véleményed! : )
Szeretettel láttalak: Tünde
Drága Tünde!
A remény éltet! A pokolból biz, célszerűbb menekülni!
szeretettel-panka
A remény, hm…
Köszönöm, hogy olvastál!
Ölellek: Tünde
Kedves Zuzmara,nagyon megfogott a vers,a mélyenszántó,sokunkat foglalkoztató gondolatok miatt,s hogy negatív érzések is ilyen szépen meg vannak jelenítve a versben,gratulálok,Jóska
Kedves Jóska!
Örülök, hogy olvastál. hisz a jól emlékszem még nem "láttalak"!
Szeretettel: Tünde