Egy bájos dallam,
A billentyűk játéka,
Dobbanás – a szíved.
Szeretted volna ezt?
Anyaölben pihenni,
Apró ujjaiddal a végtelent kutatni…
Könnycseppek.
– Érted
– Értünk (mert létezhetünk)
Fáj.
Nézz rá – a gyermek szeme
Ártatlan, szent, békés,
Kíváncsi.
Látsz a jövőbe?
Nem sejtheted, mi lesz,
Lapozd fel Könyvedet,
Olvasd el élettörténeted
Képekben is nézheted!
Sikoltanék a tehetetlenségtől!
Menteni, lelkeket menteni e Pokolból,
Evilági mocsokból,
Szennyesek az Angyalok szárnyai.
Hogy segítsenek, ha nem hisztek?
Darabokra szaggatjátok a reményeket!
Bárhol.
Talán nincs is messze,
Mentsd meg életem a szóval.
– Nem számít már –
A porban fulldoklunk eltaposva
– Fulladj velem –
Ebben a világban
Érzéketlen csalódás egy érzéki csodában.
Most én pusztulok,
Nem az életem szennyes,
Csupán a Lelkem keres
– Vigaszt.
Egy zongora,
Egy dallam.
Csendes.
Mindenki elbukott az Élet vizsgáján,
– Mit számít már? –
Köszön nekem az anyaföld,
(Porból lettünk, porrá leszünk)
Ne földet dobjatok rám,
Úgyis a szégyen temet el.
Befogad a lágy bölcső,
Emiatt lettem önző.
Bűnt iszok – kedvességet prédikálok.
Hajóm elsüllyedt a Semmi Tengerében,
Léket kapott a Tehetetlenség Sziklájától .
Szeretted volna?
Ne higgy nekem,
Nem tudom ki vagyok
Ki voltam
Lettem?
Csak játsszd dalomat,
Csendben maradok, nem adom hangomat,
Szeretem érzéki bájodat!
Kívánj egy dallamot!
Eléneklem életed,
Gyönyörű vagy – szeretlek?
A szemed
– Kérlek segíts, hogy igaz legyek!
Elrejtőzöm menedékedben.
Már nem fáj,
Nem érzek,
– Fények –
Most jó.
Utolsó dobbanás – a szívem.
10 hozzászólás
“Szennyesek az Angyalok szárnyai” – ez egy kicsit erős, de teljesen érthető.
“Mentsd meg életem a szóval” – ez viszont nagyon tetszik.
Na most végigolvastam, és tulajdonképpen bemásolhatnám ide az egész verset! Mert annyira tetszik!! Rettenetesen, istenien, gyönyörűen írsz, Kini!!! Értem az egészet, tudom, fájdalomtól ordít, de ugyanakkor csodálatos is!! Köszönöm ezt a hatalmas élményt!!!!!!!!!!!!!!! Minden benne van, a lelked, és a szíved is!! Gratula!
Puszillak
Szia Kini!
Ez igazán remek. Az érzelmek áradása, a rövid és hosszú sorok váltakozása, az írásjelek használata…! 🙂
Az az egy, hogy szerintem néha túl hosszú címeket adsz.
…
Bár ahogy most másodszorra-harmadszorra elolvastam, ide azért illik. Jó az érzéketlen-érzéki “párosítás”.:)
Üdv, Poppy
Ez a kedvenc versem!! 🙂 Egyre jobban tetszik, minél többször olvasom! 😉 És igazad van, nagyon szép a címe, szerintem illik ide, és nem baj, hogy hosszú – ettől lett ütős!
Most néztem wordben: egy hóember, egy kalapos halálfej, és egy angyalka képét ábrázolja ez a vers! Kini, tudtad, hogy Appollinaire-i verset sikerült komponálnod? Ez hatalmas siker!! Mondtam, hogy iszonyú jól írsz! 😉
“Kérlek segíts, hogy igaz legyek!”
Nagyon szép…
igazán érzékletesen írsz, ez különösen tetszik benne!
Barátsággal: Catti
Szerintem az elején a volt barátnődről írsz, hogy “első dobbanás – a szívem” = szeretted őt. De sokat sírtál és szenvedtél miatta, fájt neked mindez, az egész szerelem. De nem láthattál akkor még a jövőbe, hogy mi lesz később, ahogyan most sem teheted meg, hogy a jövőbe láss. Nem tudod mit tegyél, mi történik veled, tehetetlen vagy. Nem tudod, hogy lehetne ezt a világot megváltoztatni, hogyan menekülhetne meg lelked, és hogyan találhatnád meg az igaz szerelmet, ha a másik nem volt igaz, és csak szenvedtél benne. Darabokra szaggatták az álmaidat, reményeidet. Csalódtál a szerelemben. A lelked vigaszt keres. Talán lesz majd valaki, aki megmenthet, visszahozhatja a szerelembe vetett hitedet. De nem tudod igaz lehet e, vagy csak értelmetlen szenvedés lenne újra az egész. Nem ismered önmagad, és félelemmel tölt el a jövő, és hogy mi lesz majd később, vagy lesz e tovább egyáltalán. Nem tudod, hogy vajon létezhet e, hogy újra szeretsz majd egy lányt. Nem tudod még, hogy képes leszel e újra kimondani a szót egy másik lánynak, hogy: „szeretlek”. De talán otthonra lelsz majd a lelki társadban, és megértésre, s talán igaz szeretetre. Pislákol egy aprócska reményszikra még szemeid előtt, hogy: talán igaz lehet. Már nem fáj neked az elveszett szerelmed. Enyhült fájdalmad az idő múlásával. Most jó minden. Kezdesz visszatérni az életbe. De kijelented a végén, hogy “utolsó dobbanás – a szívem” = ha esetleg megpróbálod, akkor most lesz utoljára, hogy szeretni fogsz, soha többé.
Ez a vers nagyon ezt sugallja. De lehet, hogy iszonyú nagyot tévedek…
Bocs az őszinteségemért! Egy kicsit elemeztem, és erre jutottam.
Viszont a másik versed ennek homlokegyenest ellentéte…
Igazából nekem egy vers akor tetszik nagyon ha az rímmel is,bár ez nem igazán rímmel mindenhol de még így is nagyot alkottál! Gratula!!
Köszönöm mindenkinek!
én szeretem a szabad verseket 🙂 azért akadnak rímek…mivel ez a te versed igazából mindenki más csak találgthat miről is van szó valójában, de ez így is van rendjén.
nekem ezek a gondolatok jutottak eszembe:
– az elején a gyermek, mint szimbólum- a tisztaságot, ártatlanságot, az értékeket jelenti. picit később kíváncsiság.
– majd előtörnek az érzelmek- könnycseppek- fájdalom, az értünk a szerelemre utalhat, de mivel jelen időt használsz, olyan mintha te ismernéd a jövőtöket, de még kedvesed sem hallgat rád. ebben a zűrös világban minden erőfeszítésed semmivé válik főleg úgy, ha a körülötted levőknek már nincs hitük, reményük (tán már neked sincs csak félsz eztbevallani)
– aztán az elválás- “a porban fuldoklunk eltaposva”- külső körülmények is közrejátszanak.
– magadat hibáztadot, nem hiszel magadban sem. szeretnél eltűnni, de mégsem megy- szerelmed hatása, amint újra látod őt tán ismét megjelenik egy kis reménysugár, melyet elveszettnek hittél.
nekem olyan ‘szellem’ érzetem is van, a zongorás rész óta. tehát nem tudsz elszakadni kedvesedtől, az ő világától.
ez csak az én véleményem, csak leírtam amit gondolok.
grat. a vershez.
Nola
Szia Kini!
Hát elég sok minden van ebben a versben. Számomra egy valakihez kötődő szerelemről, öntudatra éberedésről, ráeszmélésre a világról, elkeseredett belenyugvásról vagyis tehetetlenségről (inkább) szól. Sűrű.
Tetszik a vers, elég sok gondolat van benne, és nagy részt mentes a frázisoktól, ami külön pozitívum. Tetszik a csapongás, ahogy a szerelemből indulsz, aztán a világra nézel, és önmagadnak vallasz. Vannak benne különösen szép részek, és a lezárás nagyon hatásos.
Na jó, írhatnék még elemzést ehhez a vershez, meg sok-sok blablát, hogy szerintem mi van benne, de ide nem illik.
Szép munka.
Ennyi.
szeretettel:Anna