Eltöprengenék én az élet mivoltán,
mely számomra titok és csupa rejtelem.
Vajon mi formálja létünket ilyenné,
kik uralkodnak az eltévedt lelkeken?
Eldurvult világunk alig hordoz szépet,
mindenki csak rohan jólétet hajszolva.
Két táborra oszlik lassan már az élet,
nem maradhat itt más, mint úr és rabszolga.
Ember miért válik emberi farkassá,
enyomva magában a tiszta érzelmet?
Eldobálva mindent, mi benne még szép volt…
Félek, őket soha én meg nem érthetem.
Mielőtt történne egy nagy tragédia,
felébredni, lépni, talán még nem késő.
Át kéne gondolni, hogy éljük a jövőt,
s ne veszítsünk mindent, ami ma meglévő.
10 hozzászólás
Jutka,
szépen írtál igaz problémáról.
Nekem nagyon tetszett, különösen, hogy olyan kérdést vet fel, ami sajnos nagyon aktuális.Ezen kéne közösen gondolkodni a világnak, de erre remény sincs.
A kilencedik sorban hiányzik egy l betű.
Köszönöm Irénke!
Félő, hogy ezen senki nem fog elgondolkodni.
Egy részének nem érdeke, a másik pedig hiába tenné…
Észrevettem a hibát, de már későn. Nem ütötöttem le elég erősen a betűt.
Csak később tudom javítani, mert ha most teszem, leveszik a verset.
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Mintha kihaló félben lenne az érzelem. Felváltotta valami más, ami nem biztos, hogy helyes út. Benne vagyunk nyakig, pedig senki más nem tud változtatni rajta, csak az emberiség.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Az pedig nem fog…
Nagyon nagy bajnak kell ahhoz történni, hogy az emberek elgondolkozzanak.
Köszönöm!
Szeretettel, Judit
Hajsza, robot, érzéketlenség.
Valaminek sajnos történnie kell majd.
De ne úgy legyen!
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Kedves Zsolt!
Örülök, hogy nem csak én látom így.
Köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Nem illik a kritizilása az otthon helyzetnek, de valamit észrevettem mint kivülálló, és az az érzésem, le kell írnom. Úgy látszik a magyar nép, a magyar vezetők, elfelejtették, vagy sokan lehet, hogy meg sem tanulták, azt az alapfogalmat: Ember segits magadon, és akkor majd az Isten is megsegit. Ahogy én a TV nézem, a hireket halgatom, mindig azt hallom , hogy majd az Európai Unió ilyen segitséget ad, most ilyen segitségre pályáztunk, most olyanra, és utánna ennyit és ennyit kaptunk. Csak az az érzésem, hogy nem azok, és arra kapták, amiért kérték, és amire elhasználták. Nem tudom helyes e, a megfigyellésem, de sok beszéd ezt sugározza.
A versed azonban nagyon szépen meg van írva, és remélem majd érni is fog valamit.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Úgy látom tisztában vagy az itthoni helyzettel.
Valóban, nagyon sok múlik az emberek mentalitásán.
Nagyon köszönöm, Judit
Az a baj, hogy az utolsó versszakban leírtak soha nem fognak bekövetkezni. Az emberek szerintem úgy összességében nem fognak változni, hiszen már annyira hozzászoktak ahhoz, ami van, hogy tényleg csak egy nagy tragédia nyomán juthatnának jobb belátásra.
A vers amúgy szép, elgondolkodtató költői kérdésekkel. Gratulálok!
Üdv: Tibor
Kedves Tibor, sajnos én is így gondolom.
Köszönöm, hogy olvastad!