A jó és a rossz harca míg ereket fölvág,
az egységet nem lelni a kétségek halmán.
Itt vagyok az alkony s enyészet várán,
már nem nevetek többé a lelkeknek kárán.
Az életem eddig,csak egy néma robbanás,
mit megjövendölt már rég, egy baljós látomás.
Lassan ébred a bensőm!
Fellázadt a gályán!
Nem fogok én megégni az egomáglya lángján!
Egy lehetőség tüzének lángjaitól kábán
most itt állok, és elültetem életemnek fáját.
A gondolatok és ihletek csodálatos útján,
végre megláthattam újra esélyeim házát..
1 hozzászólás
A második versszakban lévő szójáték nagyon el van találva, még nyelvtörőnek is jó, viszont nagyon sajnálom, hogy az utolsó versszak végén megtörik a vers ritmusa. Grat a vershez!