csipkés csillogó fehér ruhába,
arcán meghatottság
boldog mosolygása.
Az új párt kíséri a násznép
zúg a templomi orgona.
Őket ünnepli a rokonok
ujjongó nagy hada.
Szívükben szerelem,
megható szeretet,
és remény élteti
most az életüket.
Azt még nem tudják
szép napokban lesz-e részük,
milyen sors vár rájuk:
vagy nyomor és nehéz élet?
Bánat kíséri-e sorsuk,
vagy öröm boldogság,
és teremtő napsugár
ragyog majd reájuk?
Mégis emlékezetes marad
esküvő napja,
mivel ebben bíznak,
nem gondolnak rosszra.
4 hozzászólás
Kedves Kata!
Szép verset írtál az ifjú szerelmes párról. Igen. Nem gondolnak rosszra. A rossz, sajnos jön magától, de kívánom nekik, hogy a rossz ne kapjon zöld szemafort.
/ Zárójelben írom, hogy a második sorban talán a "csipkés csillogó fehér ruhába"verssor
utolsó szavának végéről lemaradt az "n" betű. Vagyis: ruhában lenne helyesebb. Szerintem. Elnézést a megjegyzésért.
Üdvözlettel: Túri I.
Kedves Imre!
Kösz, hogy meglátogattál, teljesen igazad van. Észrevételedért is köszönet. Megpróbálom kijavtani, csak és másképpen képzeltem el. Mégpedig így lene helyes: ruhába' – a rím miatt.
Még egyszer kösz.
Üdvözöllek: Kata
Szia!
Az esküvő napja maradandó élmény a ifjú pár számára, és talán az is széppé, rejtélyessé teszi, hogy nem ismerik a jövőt. Képzeld el, mi lenne, ha már az esküvőn tudnák, hogy két év múlva elválnak. Jól sikerült vers.
Szeretetttel: Rozália
Kedves Rozália! Tetszett, az, ami eszede jutott a versemről. Bizony, jobb, ha legalább addig boldogok, amíg nem jönnek a nehéz nepok. Mégis az a jó, ha legalább aznap nem gondolnak csak erre az egyetlen szép napjra.
Kösz, hogy elolvastad.
Üdv. Kata