Esőben nyugvóholdat,
ringatott az éj.
Málna édes holnapokat kérve,
s hogy hallgatásod messze már
lila illatú régi nyár.
A boldogság messze már,
nem is létezett, hallgat tán?
Most hogy újra itt vagy,
viharfelhőkbe landolok.
Szád szegletén a szó súlytalan,
halált hozó, s gondtalan.
Mire ellep fekete pára,
boldog lesz ki az esőt
kietlen tornácon,
szemlesütve várja.
14 hozzászólás
Szia alkonyi!
A címe nagyon tetszik:"Esőben nyugvó boldogság"
Ugyanis nagyon szeretem az esöt,azt a bizonyos hangulatot,
mikor a cseppek ritmikusan dobolnak az ablekon.
"Esőben nyugvóholdat,
ringatott az éj.
Málna édes holnapokat kérve,"
…ezt egyszerüen kellett idáznem nagyon szép hasonlat,kép
Szép Jó Napot kìvánok
Magam sem tudom ,hogy lett ez a címe.
A hangulat vezérelt.
Köszönöm szépen a gondolataidat:)
Szeretettel: Alkonyi
"boldog lesz ki az esőt
kietlen tornácon,
szemlesütve várja."
Ez is nagyon szép,reményt keltö kép!
Szeretettel gratulálok remek hasonlataidra:sailor
Szép napot!
Szia Alkonyi! Fogvóhold, málna édes holnapok, lila illatú régi nyár, igen, ez vagy, rádismmernék ezer közül is!
Idéznem kell a végét, annyira költői:
Mire ellep fekete pára,
boldog lesz ki az esőt
kietlen tornácon,
szemlesütve várja.
Remekbe szabott sorok.
DE elemezve: Mire ellep (engem) fekete pára, boldog lesz, ki (aki) az esőt, stb. – Itt azért van egy kis bukfenc.
Szeretettel: én
Oh Mester tudod én egy nagy bukfenc vagyok
Igen észlelem a hibákat is.
És köszönöm,hogy szólsz.
😊
Örülök Neked mindig.
Szeretettel: Alkonyi
“Szád szegletén a szó súlytalan…
Mire ellep (téged) fekete pára,
boldog lesz(ek), ki az esőt … várja.”
🙃
Kérem ön milyen kreatìv
Azért aki ilyen tehetségesen ìr az miért csendesedik el?:)
Tessék többet "itt lenni"
Köszönöm,hogy olvastad ìrásom
Szeretettel: Alkonyi
Szia!
“Szád szegletén a szó súlytalan,
halált hozó, s gondtalan.”
Imádom, “irigylem”! Minden jelentéktelenséget magában hordoz az első sor, majd a második ebből a jelentéktelenségből átránt az egyetlen lényegesbe.
Ez igen!
Kérem szépen hol volt eddig a verselő úr?!
Köszönöm soraid,azért tudod még bőven van hova fejlesztenem
az ìrásaimat
Szeretettel: Alkonyi
Eléggé meglepő és hatásos ellentéteket használsz, amelyek kellemes feszültséget kölcsönöznek a művednek és elgondolkozásra késztetnek.
"Szád szegletén a szó súlytalan,
halált hozó, s gondtalan"- hú micsoda erőt érzek ebben a két sorban, de emliíthetném akár az utolsó négyet is.
Rendkívül érzékenyen bánsz a képekkel, de úgy gondolom, tőled csak ezt lehet várni.
Egy szóval tetszett.
Szia Alkonyi!
Csak úgy kavarognak az érzések, lüktetnek a sorok. Erős, vádaskodó versként látom magam előtt gondolataidat. A "szemlesütött" boldogság nagyon törékenynek tűnik, azt érzem, hogy magában így üvölt: FÁJ!!!
Összegzés: tetszik.
Üdvözletem!
Kedves Szabolcs!
Nem kérem, nem vádaskodnak a soraim
Inkább amolyan csendesen bús hangulatokat idéznek.
Amolyan árvaság érzés a szürke létben.
Örültem jöttödnek
Szeretettel: Alkonyi
Kedves Alkonyi!
Nagyon szép képeket használsz. Kiváló és nagyon szép versedhez
szeretettel
gratulálok!
Jó egészséget, szép napokat
kívánok:
Zsuzsa
"Szád szegletén a szó súlytalan,
halált hozó, s gondtalan."
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm kedves soraid, igazán jól esnek mindig számomra 🥰
Legyen szép napod 😊
Szeretettel: Alkonyi