Esőben nyugvóholdat,
ringatott az éj.
Málna édes holnapokat kérve,
s hogy hallgatásod messze már
lila illatú régi nyár.
A boldogság messze már,
nem is létezett, hallgat tán?
Most hogy újra itt vagy,
viharfelhőkbe landolok.
Szád szegletén a szó súlytalan,
halált hozó, s gondtalan.
Mire ellep fekete pára,
boldog lesz ki az esőt
kietlen tornácon,
szemlesütve várja.
14 hozzászólás
Szia alkonyi!
A címe nagyon tetszik:"Esőben nyugvó boldogság"
Ugyanis nagyon szeretem az esöt,azt a bizonyos hangulatot,
mikor a cseppek ritmikusan dobolnak az ablekon.
"Esőben nyugvóholdat,
ringatott az éj.
Málna édes holnapokat kérve,"
…ezt egyszerüen kellett idáznem nagyon szép hasonlat,kép
Szép Jó Napot kìvánok 🙂
Magam sem tudom ,hogy lett ez a címe.
A hangulat vezérelt.
Köszönöm szépen a gondolataidat:)
Szeretettel: Alkonyi
"boldog lesz ki az esőt
kietlen tornácon,
szemlesütve várja."
Ez is nagyon szép,reményt keltö kép!
Szeretettel gratulálok remek hasonlataidra:sailor
Szép napot!
Szia Alkonyi! Fogvóhold, málna édes holnapok, lila illatú régi nyár, igen, ez vagy, rádismmernék ezer közül is!
Idéznem kell a végét, annyira költői:
Mire ellep fekete pára,
boldog lesz ki az esőt
kietlen tornácon,
szemlesütve várja.
Remekbe szabott sorok.
DE elemezve: Mire ellep (engem) fekete pára, boldog lesz, ki (aki) az esőt, stb. – Itt azért van egy kis bukfenc. 🙂
Szeretettel: én
Oh Mester tudod én egy nagy bukfenc vagyok 😀
Igen észlelem a hibákat is.
És köszönöm,hogy szólsz.
😊
Örülök Neked mindig.
Szeretettel: Alkonyi
“Szád szegletén a szó súlytalan…
Mire ellep (téged) fekete pára,
boldog lesz(ek), ki az esőt … várja.”
🙃
Kérem ön milyen kreatìv 🙂
Azért aki ilyen tehetségesen ìr az miért csendesedik el?:)
Tessék többet "itt lenni"
🙂
Köszönöm,hogy olvastad ìrásom 🙂
Szeretettel: Alkonyi
Szia!
“Szád szegletén a szó súlytalan,
halált hozó, s gondtalan.”
Imádom, “irigylem”! Minden jelentéktelenséget magában hordoz az első sor, majd a második ebből a jelentéktelenségből átránt az egyetlen lényegesbe.
Ez igen!
Kérem szépen hol volt eddig a verselő úr?!
🙂
Köszönöm soraid,azért tudod még bőven van hova fejlesztenem
az ìrásaimat 🙂
Szeretettel: Alkonyi
Eléggé meglepő és hatásos ellentéteket használsz, amelyek kellemes feszültséget kölcsönöznek a művednek és elgondolkozásra késztetnek.
"Szád szegletén a szó súlytalan,
halált hozó, s gondtalan"- hú micsoda erőt érzek ebben a két sorban, de emliíthetném akár az utolsó négyet is.
Rendkívül érzékenyen bánsz a képekkel, de úgy gondolom, tőled csak ezt lehet várni.
Egy szóval tetszett.
Szia Alkonyi!
Csak úgy kavarognak az érzések, lüktetnek a sorok. Erős, vádaskodó versként látom magam előtt gondolataidat. A "szemlesütött" boldogság nagyon törékenynek tűnik, azt érzem, hogy magában így üvölt: FÁJ!!!
Összegzés: tetszik. 🙂
Üdvözletem!
Kedves Szabolcs!
Nem kérem, nem vádaskodnak a soraim 🙂
Inkább amolyan csendesen bús hangulatokat idéznek.
Amolyan árvaság érzés a szürke létben.
Örültem jöttödnek 🙂
Szeretettel: Alkonyi
Kedves Alkonyi!
Nagyon szép képeket használsz. Kiváló és nagyon szép versedhez
szeretettel
gratulálok!
Jó egészséget, szép napokat
kívánok:
Zsuzsa
"Szád szegletén a szó súlytalan,
halált hozó, s gondtalan."
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm kedves soraid, igazán jól esnek mindig számomra 🥰
Legyen szép napod 😊
Szeretettel: Alkonyi