Violinkulcs, kotta, kettős kereszt,
szünetjelben is zene, el nem ereszt.
Dúdolom csendben, csak én halljam,
mennyi érzelem, szenvedély e dalban.
Dúdolom: „Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel”
Kinn hó hull, csend száll a tájra,
benn duruzsol valamit a kályha.
A szememben hópehely olvad,
violin, kereszt, kotta egy vonallá sorvad.
A fátyol alól lopott kép tűnik föl előttem,
hol kitárt karral állsz s én oda repültem.
Akkor nyár volt, most szépen hull a hó,
hideg van, mögötted befagyott a tó.
Táncolunk, két kamasz, mezítláb a havon,
öleljük, szeretjük egymást nagyon.
Lassan virrad, fotelban ébredek,
a hajnal elteteti velem a képeket.
De, a dal itt marad nekem, velem,
dúdolom folyvást, szüntelen:
„Ez az év is úgy tűnik el,”
Idézet: Dés László Vigyázz rám
című dalából.
1 hozzászólás
Meghatóan szép sorok. Bizony minden elmúlik, a rossz, a nehéz, a jó és a könnyű egyaránt. Ma még azonban örüljünk annak, hogy béke van és ünnepre ébredtünk. Ilyenkor nyitottabbak a szívek és talán mindenkit szeretünk.
Áldott, békés, szeretetteljes ünnepeket és boldog új esztendőt kívánok!
Szeretettel: Rita 🙂