Christina Rossetti: Song
WHEN I am dead, my dearest,
Sing no sad songs for me;
Plant thou no roses at my head,
Nor shady cypress tree:
Be the green grass above me
With showers and dewdrops wet;
And if thou wilt, remember,
And if thou wilt, forget.
I shall not see the shadows,
I shall not feel the rain;
I shall not hear the nightingale
Sing on, as if in pain;
And dreaming through the twilight
That doth not rise nor set,
Haply I may remember,
And haply may forget.
A fordítás:
Ha meghalok majd egyszer,
Ne siras_distincts, Kedvesem,
Ne ültess fölém árnyas fát,
Rózsa sem kell nekem.
Nőjön síromon pázsit,
Mit az ég könnye lep;
Nem baj, ha emlékszel rám,
S az sem, ha nem teszed.
Nem látom már a napfényt,
Nem hull rám hűs eső,
Nem sír nekem a csalogány,
Ha jő az estidő.
Nappal és éj határán
Alkony-álmom pereg,
Tán emlékszem majd én is,
Tán elfelejtelek.
13 hozzászólás
Kedves Gabriella, nem tudok mit mondani, szerintem ez remek műfordítása a versnek, formai követelményeket is nagyjából tartja, nem erőltettek a rímek, alapos verstani ismeretekről és elég sok vers megírásáról árulkodik a mű.
Csupán ez ellen lenne kifogásom:
“Nem baj, ha emlékszel rám,
S az sem, ha nem teszed.” – Nem baj, ha emlékszel rám, ez nekem kicsit furcsa, ,,Ha akarsz, emlékszel rám / ha akarsz, elfeledsz” talán közelebb lenne az eredetihez is, bár ez csak az én véleményem.
Illetve:
Nem hallom madár bús dalát… – Nem hallok már csalogányszót? – Ott néven van nevezve a madár, így a csalogány által keltett hangulat eltűnik, bár nem lényeges. Azt hiszem, én sem tartottam meg a csalogányt, csak mondom, hogy itt kijönne és talán a ritmus sem törne meg…
+ Az utolsó sor: ,,tán emlékszem majd én is, tán végleg eltűnök..” – nem tudom, a kettő valahogy nekem nem zárja ki egymást, mintha nem egészen ugyanzt jelentené, hogy “vagy emlékszem majd rád, vagy elfelejtlek”…
Ezek persze mind csak az én megjegyzéseim, szakmai szempontból kevéssé relevánsak…
Köszönöm a részletes véleményt!
A kifogások ellen/mellett:
1. a csalogány valóban kijönne, de akkor kimaradna a bús dal, én pedig úgy éreztem, a szomorúság megjelenítése fontosabb, mint a madár neve
2. ez igaz, de akkor a rím sajnos nem passzol
3. ezen én is sokat gondolkodtam és arra jutottam, hogy a költőnő mintha valamiféle lélektovábbélésre/lélekvándorlásra utalna a lét-nemlét közti lebegéssel, illetve mintha maga sem tudná, hogy emlékszik-e majd az előző életére vagy végleg megszűnik a léte, mármint azok az emlékek, melyekkel meghalt… ezt próbáltam valahogy visszaadni, de még majd gondolkodom rajta… bár lehet, hogy magát a költőnőt értelmeztem félre 🙂
Még egyszer köszönöm az idefigyelést!
Nekem is nagyon tetszett! És ilyen részletesen úgyse tudnék mit írni, engem az fogott meg, hogy a dallama nagyon jól megmaradt a fordításodban!
Üdv
Zsázsa
🙂
Kedves Ormi!
“3. ezen én is sokat gondolkodtam és arra jutottam, hogy a költőnő mintha valamiféle lélektovábbélésre/lélekvándorlásra utalna a lét-nemlét közti lebegéssel, illetve mintha maga sem tudná, hogy emlékszik-e majd az előző életére vagy végleg megszűnik a léte, mármint azok az emlékek, melyekkel meghalt… ezt próbáltam valahogy visszaadni, ”
Bravúros!
Ez (sztem) Rossetti költészetének eszenciája!
Gyakran visszatér a versiben.
Bér nekem is volna megjegyzésem, de hagyjuk. A fordítás kitűnő.
Tisztelettel, I.B.I.
Még ennyit:
Amit Zsázsa ír, az nekem is feltűnt, nagyon jól tartod a dallamot, ez ugyanis egy dal. Vagy injkább kettő?? 🙂
Zsázsa: köszönöm, szerencsére a vers ritmusa többszöri olvasás után már a fejemben lüktetett, így már “csak” a szavakat kellett megtalálnom hozzá…:)
I.B.I.: Köszönöm megtisztelő véleményed! Sajnos nem volt még időm magát Rossetti-t tanulmányoznom (költészetét is ajánlás útján fedeztem fel), pusztán néhány olvasott verse alapján próbáltam őt elképzelni, de azt hiszem, ha tényleg “beletrafáltam” az értelmezésemmel, akkor ez azt jelenti számomra, hogy hasonlóan gondolkodom vele… ezért is élvezet fordítani őt. Mindemellett pedig szeretem a “szabályos” rímes/ritmusos verseket, mert nekem ez kihívás, hogy az eredeti lüktetést/rímelést betartva kell alkotni, ugyanakkor többé-kevésbé szöveghűnek illik maradni…
Kedves Ormi! Valóban nagyon kellemes lett ez a fordítás. Nőies, dallamos és én nagyon szeretem a szókincset, amivel dolgozol legyen szó saját alkotásról, vagy jelen esetben, műfordításról. Én csak annyit tudok Rossettiről, hogy az elmúlás gondolata mindig ott lebeg a verseiben, hogy mennyire a lélekvándorlásos fajta azt nem tudom, a testvére ugye pre-rafaelita költő, (Christina “eredetileg” csak a bátyja titkárnője volt, aki lejegyezte a verseket.) a korszak filozófiai hátterét kéne megvizsgálni, hogy ez kiderüljön. Még egyszer gratulálok!
Köszönöm szépen pozitív értékelésed, látom, kihagyhatatlan, hogy tanulmányozzam a költőnő életrajzát, de tudom, ez is része annak, hogy az ember a legjobb fordítást tudja kihozni magából…
ó, látom, ez a vers kedvelt fordítási “anyag”:) de miért nem teszed fel a te változatodat a műfordításokhoz?
Kedves Ormi!
Tetszett a fordítás, a Lédáét is olvastam, nagyon jó látni, hogy nem fogy ki az érzékenység a mai nőkből! Még szeretnék hasonlókat olvasni! Gratula!
Üdv:
Aragon
köszönöm szépen, kedves aragon, rajtam nem fog múlni:)
Kedevs Ormi!
A fordításoddal akkor találkoztam először, mikor éppen angol irodalom vizsgára kerestem össze a kötelező irodalomlista verstételeit. Így találtam rá erre az oldalra, és ennek nagyon örülök!
Arról nem is beszélve, hogy ebbe a Christina Rossetti-versbe beleszerettem olvasás közben, és szerintem a fordításod nagyon szép! Képes visszaadni az eredeti hangulatát, komolyan, öröm olvasni!
Üdv:
Klári
kedves Klári,
köszönöm kedves soraid, bevallom, én is véletlennek köszönhetem, hogy találkoztam Rossetti verseivel, de jó érzés fordítani őket.