Ránk szelídül
lassanként az este,
ülsz a parton
halkan, csendesen,
perceket lopsz
csobogó patakból,
megtörlöd,
Én ezt is elteszem.
Őrizni a múltunk
megfogadtam,
hogyha fáj, csak
zokogj, hallgatom,
ránk szelídül
kedvesem az este,
bűnösségét újra
vállalom.
Szellő tánctól
falevél sikongat,
lehullani
nem vágyott soha,
szégyenpírtól
aszalódott teste
most döbben rá,
nincs már otthona.
Ránk szelídül
lassanként az este,
körbetáncol,
vállamon ragad,
árnyékok közt
érintésre várva,
összerezzen
múló pillanat.
5 hozzászólás
Ezt legalább jobban értem, mint a “Ne vedd el” c. verset. 🙂 Tetszik.
Nagyon tetszik ez a vers, Tóth Áprád Esti sugárkoszorúját juttatja eszembe. Teljesen olyan a hangulata, mégis más, és ugyanolyan szép!
szép, tetszik, és nagyon hatásos a vége
Köszönöm a szép szavakat.
"Szellő tánctól, falevél sikongat.." ez nagyon tetszett,, mintahogy a versed is!:) Grat!