átélem újra az elmúlt napnak minden egyes percét.
megkérdezem tőlem: „Mi fájt ma neked, és mi volt a kedvedre,
mi volt ma számodra öröm, és mi egy fájó emlék?“
Örömöt az adott, hogy ha valakit boldoggá tehettem,
ha nem is egy életre, néha csak egy pár percre.
A legnagyobb fájdalom és az a legborzasztóbb nekem,
ha látom a sérülést, és nincs orvosságom a sebre.
Sokszor álmomban olyan boldog vagyok,
körülöttem mindenkin tudtam segíteni.
De a felkelő napfényben minden másképp ragyog:
„Te csak egy porszem vagy, sokszor csak egy senki!”
Ilyenkor oly nehéz, ismét valamiben hinni,
az élet igáját nehezen, de tűrve elviselni,
A reményt és szeretetet tovább terjeszteni,
és valakit ma is, még boldogabbá tenni.
2007 Augusztus 27
2 hozzászólás
Nagyon szép, tiszta, hatalmas szívű, az elején tágas, nagy ívű, nagylelkű sorok.
gratulál: Grey
Kedves Grey!
Ez volt egy a kezdetben írt versem között, ma véletlenül rátaláltam és fel is tettem. Köszönöm a véleményedet és
üdv Tóni