Fáradt lángolása lobban az estének;
fény-imáját mormolja a haldokló délután,
aranyglóriát fest a halk szavú ének
ott, a távolba néző bölcs hegyek lábainál.
A sötétlő ormokról visszaint a bús,
örök harangszó, s az éjjelre készülő álom,
s mikor a zsolozsmaszó messziről felzúg,
áhítatra hív a völgyben megbújó vén templom.
8 hozzászólás
Kedves Nóra!
Csodálatos képek.
Szinte magam előtt látom azt a kis templomot a völgy ölén.
Tetszett.
Üdv: József
Kedves József, köszönöm!
Nagyon szép ,gyönyörű képek,meghajtom fejemet elöted.
Kedves Székelyke, köszönöm!
Kedves Nóra!
Nagyon szép a vers szóhasználata, és ehhez a témához szerény véleményem szerint illik is ez a két versszakos hosszúság, mert így elég izgalmas, tömör, szép. Nekem az első versszak sokkal jobban tetszik, mint a második. Hiányolom azt a ringatást, dallamot, amit egy ilyen témájú vers adhat, és a dallamot, ami a vers elején megvolt a végére pedig elveszett, a képeket viszont szépnek találom, és igazán jó képzeletben magam előtt látni a tájat..
Köszönöm, hogy olvashattam.
üdv:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa köszönöm!
Kedves Nóra!
Csak két versszak, de olyan, mintha legalább négy lenne.
A.í.: Faddi Tamás
Kedves Nóra!
A Véletlen" hozta,hogy olvastav a versedet.Nem bántam meg.Nagyon meghitt pillanatokat, szép képet varázsoltál vele.Gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali