Esti melankolikus

Márciusi szél fonja a lámpaoszlopot,
ezüstös gesztenye-lugasban ácsorog.
Záporozik az eső a tavaknál,
szürke újság egy messzi ablaknál.

Fakó cipő öleli a csapzott asztal lábát,
ködbe burkolózott Magnólia vágyát.
A tegnap a holnapba némán ácsorog,
habzó teavajon kárpitozott ágyakon.

Zárnak a sötétkék lámpás világok,
átfutnak megannyi izzó parázson.
Könyöklő a szó, a lépted üres altató,
esti melankolikus puha bársony-takaró.