Álomba szenderült a táj,
keblein ringatja a Hold,
zsebéből csillagokat váj,
szebben ragyogjon az égbolt.
Behajtja szirmát a rózsa,
néki hegedül a tücsök,
halkan susog fának lombja,
gondolataimmal küzdök.
Lágyan simogat a szellő,
székem fáradtan nyögdécsel,
kedves angyal lépett elő,
és a székemhez bilincsel.
Álomport hint szemeimre,
ringat a szélnek lágy karja,
és az éjnek szép tündére,
a fejét keblemre hajtja.
3 hozzászólás
Kedves szaty!
Ez egy nagyon szép vers, de sajnos, hagy maga után némi kivetni valót. Látom, hogy neked a ritmus technika nagyon fontos, azzal nincs is probléma. Például a lép nem egy ikes ige, viszont ha az ik szótagot elvesszük tönkre megy a szótagszám. Ha megfogdadod a tanácsom valahogy variáld meg azt a sort, és az ik helyére tegyél be egy másik szótagot. Lehet, hogy csak én vagyok így vele, de az a sor, hogy gondolataimmal küzdök, nekem jobban tetszene úgy, hogy gondolataimmal küzködök. A harmónia, amit ad a vers, az tetszik. Nekem Juhász Gyula: Tiszai csönd című versét juttatja eszembe.
Remélem nem bántottalak meg, segíteni akarok.
Üdv.:Szalai Mihály Emil
Köszönőm kedves Emil a tanácsodat!
Üdv: szaty
Szivesen máskor is.