Rezdül a lomb, árnyék vetül, izgalom az, ami fűt belül
próbálok én is Veled lenni, élményedben részt venni
de csak takar a lomb, hűvös sziklák foglya vagyok
merre indulhatok?
Éjszakai csendbúra körbeölelt, semmi sem mozdul
csapdába csalt elhullott vad, utólsó üvöltése vág sikolyt az erdő csendjébe…
dermedve várom, a kínt..mely nem jön el…pici úton nyálka folyt.
Felébredek..a sátor már tatjába hullt, kint zizeg a zúzmara,
fülelek, és próbálom az emlékeim visszahívni
mivégre hittem, hogy az álom a párom, e-vad világon?
és csak pillantok oldalra..hát ez meg mi a csoda??
És akkor a számba mászott az "éticsiga"…
6 hozzászólás
Nagyon érdekes verset írtál
Tetszik!
Üdv.: barackvirág
Jó ez a vers. Tetszenek a gondolatok, a képek benne.
Azt gondolom azonban, hogy egész kis átdolgozással lehetne ez esetben (is) a szabadversből valamilyen kötöttebb formát alakítani, ami előnyére válna…
Általában bejön nekem ez a "dinipapás" versforma, de több versednél szinte csak tördelés kérdése lenne, hogy valamely klasszikus formába illeszkedjen, mert hogy jól írsz.
Barátsággal: András
Szia!
Most is, mint mindig, tetszik a versed, sajátos a hangulata, a képeid nagyon jók.
Szeretettel: Rozália
Kicsit horrorisztikus nekem, de tele van szép képekkel is. Fantáziád újra szárnyra kapott, elég volt hozzá egy "éticsiga".
…pszichológia tesztnek sem volt utolsó.
Nagyon tetszik!
Jaj dinipapa!
Az azért jobb főve, de legalább blansírozva!:)
Kedves Dini!
Az elején nem gondoltam, hogy ilyen vége lesz, olyan mély érzelmeket festettél le képekben, hogy hirtelen meglepődtem a végén… érezhető a humor mellett az irónia…s így a vége is bejött…
Nagyon tetszett! Gratulálok szeretettel!:)
sw:)