Nem tudom hol a türelem,
mit régi szőlőszemekről elvisz a dér.
A padon cseréptányérokon henyél,
poharak oldalához simul ajkunk.
Ne tudja senki merre tartunk,
hiába a sanzon, rég nem halljuk.
Nem tudom hol az esztelenség,
boroshordókon ott a régi festék.
Vörösen ragyog a Hold tükrére,
ráborul a fehér üres kemencére.
Kacag az esti lámpás sárga orcája,
villamosra száll régi eltűnt ifjúsága.
9 hozzászólás
Kedves Alkonyi! Ismét nagyot alkottál. Az utolsó sorok a kedvenceim, főleg a lámpás rész. Üdv: Jari
Kedves Jari!
Mit is mondhatnék!?
Köszönöm megtisztelő figyelmed!
Üdvözlettel: Alkonyi
Szia Alkonyi!
Megint a hangulat!
"Ne tudja senki merre tartunk, "
Nagyon jó!!!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Szia sailor!
Tudod a "szokásos" tőlem 🙂
Köszönöm,hogy "erre jártál"
Szép estét kívánok!
Üdvözlettel: Alkonyi
Kedvenc, költői soraim a műből pl. :
"mit régi szőlőszemekről elvisz a dér"
"poharak oldalához simul ajkunk"
(Üdv, ÁE.)
Tisztelt Árvai Emil!
Megtisztelt, hogy olvasta versem.
Köszönöm, sorait.
Tisztelettel: Alkonyi
…Nem tudom hol az esztelenség,
boroshordókon ott a régi festék.
Vörösen ragyog a Hold tükrére, ´
nagyon jó!
Üdv:sailor
Keserédes!
Sok ilyen verset még várok Öntől!
túlparti
Tisztelt túlparti!
Nagyon örülök,hogy nem tünedezett el, és itt van köreinkben:)
Bizony a keserédes stílus nagy szerelem.
Tisztelettel: Alkonyi