Közeleg a forduló, megszakad a szívem!
Szeretni akartalak, de nem elég híven.
Annyi miért maradt s egyetlen válasz sem,
Hogy miért hagytál ily hamar itt engem.
Hiányod megszokni nem fogom soha,
Hiszen a szív ilyenkor oly makacs s ostoba!!
Nap mint nap arra ébredem,
Nem vagy itt s hiányzol énnekem.
Rám hagytál mindent, ami a te dolgod volt,
Rám szakadt minden felelősség és gond!
Édesapa!!
Egyre csak ezt ismételgetem
Édesapa
Nagyon hiányzol nekem
3 hozzászólás
Kedves kezdő!
Úgylátszik, mint az első versednél is, a sors engem választott ismét ki arra, hogy elsőnek irjak. Én már többször is megirtam, és most neked is, engem nem az érdekel, hogy a versed megfelel e a versirás, kőveteléseinek, hanem az mit, és milyen érzéseket tud az ólvasóban felébreszteni. Vannak nagy szép szavakkal megirt versek, de minden érzés nélkül. Én már az első versednél megirtam, ha nem is irtad bele, egy nagyon szeretett lény elvesztéséröl irsz, és itt a versíró érzéseinek a megértése a fontos, nem a helyesírási hibák, Azt akkor is ki lehet javitani, ha a fájdalmad átviselted. De a véleménnyemmel sajnos egyedül álltam. Látom rászántad magad, hosszú idő után, hogy ismét feltegyél egy verset, a fájdalmad nem csökkent, de megtanultad azt, hogy ennek igy muszaj lenni, akármilyen nehéz is. Én kivánok sok erőt, és kitartást, az elkövetkező, szomorú évfordulóra.
üdv Toni
"Hiszen a szív ilyenkor oly makacs s ostoba!!"
Mélyen egyetértek.
Ha lehet olyat mondani, akkor szép búcsúztatót írtál édesapádnak.
Szeretettel: Kata