Fáj a szívem,
egy évfordulóra emlékezem,
melyet nem én éltem meg.
Édesapám született akkor,
negyedikként, nagy nyomorba,
még négy kicsi követte őt,
akikből sosem lett felnőtt.
Édesanyja 28 éves volt,
mikor itt hagyta e földi létet,
apja összepakolt és elhagyta
a maradék négyet.
A rokonok összefogtak,
egyet-egyet befogadtak,
az anyátlan-apátlan testvérek,
külön-külön nevelkedtek.
Nagy szíve volt,
mindenkit szeretett,
különösen minket,
gyerekeket.
Nehéz munkával keveset keresett,
Édesanyánk mégis kigazdálkodta
mind arra, amire csak kellett.
Fizetéskor huncut mosollyal mondta,
miközben kérges tenyeréből
édesanyánknak a pénzt átadta:
Mucikám, te vagy a pénzügyminiszter,
te tudod, hogy mire mennyi kell.
Igen, édesanyánk tudta,
megbecsülte és beosztotta
a kemény munkával szerzett pénzt.
Semmiben sem szenvedtünk hiányt,
volt mit ennünk, volt szép ruhánk,
meleg otthon és főtt étel várt ránk.
Gazdagok voltunk, míg élt
Édesanyánk és Édesapánk.
6 hozzászólás
Kedves Rita!
Nagyon megható a versed!
Hihetetlen miken mentetek keresztül:
“A rokonok összefogtak,
egyet-egyet befogadtak,
az anyátlan-apátlan testvérek,
külön-külön nevelkedtek”
Mégis:”Semmiben sem szenvedtünk hiányt,
volt mit ennünk, volt szép ruhánk,
meleg otthon és főtt étel várt ránk.
Gazdagok voltunk, míg élt
Édesanyánk és Édesapánk”
Nagyon szép megemlékezés!
Gratulálok1
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Nagyon szépen köszönöm kedves soraid. Igen, nem akarom elfeledni, hogy milyen nehéz életük volt, különösen édesapámnak, aki mégis mindenét odaadta, ráadásul örömmel és szeretettel. Dolgos, szorgalmas ember volt, édesanyám pedig képes volt mindent fillért beosztani. A ruhákat ő maga varrta, ahogy az ágyneműt, függönyt, terítőt, bármit, amire szükség volt. Mindent befőzött, hogy legyen télire. Apu meg a munkájáért olykor fizetség helyett kapott mézet. A bödönben mindig volt házi zsír és anyuka maga gyúrta a leveshez a tésztát és mindig volt valami édesség is – bukta, linzer, lángos, palacsinta, stb. – a padláson várakozott a dió, ami kitartott a következő évi termésig. Mindenről gondoskodtak, boldog, szép gyermekkorunk volt, akkor is, ha egy szoba-konyhás házban laktunk.
Szeretettel: Rita 🙂
Drága Rita! Igazán szép és méltó megemlékezés! Szeretettel Edit
Kedves Edit!
Köszönöm szépen az olvasást és a kedves hozzászólást.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
“Mindenről gondoskodtak, boldog, szép gyermekkorunk volt, akkor is, ha egy szoba-konyhás házban laktunk.”
Példamutatás arra,hogy a szeretet a legfontosabb!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Már gimnáziumba mentem, mikor sikerült még egy szobát “ragasztani” a házhoz, de a testvérem továbbra is a szüleim szobájában maradt. Mikor férjhez mentem, akkor oda költözött a férjem is, akinek állami gondozottként nem volt saját tulajdona. Két gyermekünk is született ott.
Igen, a szeretet sokat elvisel és még csak tehernek se érzi.
Szeretettel: Rita 🙂