Évgyűrűk

Letűnt szerepe karátnak,
mélyebbre nézel, belátnak
fénylő kövek mögé szemek.
Mit tudsz, mégis megkérdezed.

Lesed alkalmi nyugalmad
hogy ér, vagy a dal elalvad,
hiába mozog száj sután.
Tanakodsz a múlton, a mán.

Jövőd ringatva te alszol,
sötét éhezik, fény majszol
belőled hirtelen nagyot.
Meglepődsz, magára hagyod.

A véletlen verme másé
ma már, keserűbb a kávé
cukortalan, de megiszod.
Minek is bele légypiszok.

Elég, ha kiskanalat fogsz,
kevered, megedz, mint a boksz,
keményül a gyomorszájad.
Strammá váltasz, mint vadállat.

Hang, kép egyazon minta lett,
ahogy széttört vén amulett,
mert babona elmén kifolyt.
Évgyűrűk öveznek mosolyt.